Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

A lakodalom. A lakodalom ideje korábban és ma is leginkább a késő tavasz, a kora nyár. Azelőtt kedvelt jeles napja volt a pünkösd (Rusadla). Most is május végén, június elején zajlik le a legtöbb lakodalom. Az esküvő napja a felszabadulás előtt vasárnap volt, az utóbbi évtizedekben pedig szombat. Régen csak vasárnap volt munkaszünet, ma a szabad szombat lehetővé teszi a lakodalom e napon történő megtartását, s vasárnap már ki is tudnak takarítani. Az elmúlt negyedszázadban Répáshután esküdnek, ezért az esküvőt délutánra tűzik (kettő és négy óra tájt). Míg Bükkszentkeresztre jártak át, reggel indultak, s délelőtt volt az esküvő. A lakodalom nagy eseménye a falunak, ilyenkor mindenki ki akar tenni magáért. Korábban szinte az egész falut meghívták (150-200 családot). Napjainkban is nagy lakodalmakat tartanak. A gyűjtésünk idején rendezett lakodalomra 160 családot hívtak. De rendeznek szűk körű lakodalmakat is (pl. haláleset miatt az egyik család mindössze 30 főt hívott meg). A hívogatást a vőfélyek (družba) végezték a lakodalom előtt egy héttel korábban, vasárnap. A szóbeli hívogatás az 50-es évek elejéig tartott: mivel az egyik vőfély nősült és saját magáról tudta, hogy milyen fárasztó egy napon ilyen sok családhoz eljutni, esküvőjére írásos meghívót készített. Azóta küldenek a faluban meghívókat. A hívogató szövegét is csak az egykori vőfély, Stuller Árpád ismerte. A hívogatás már a 20-as évek elején is magyarul szólt. Répáshután közösen hívogatnak a lakodalomba, mivel az egész násznép együtt vesz részt a menyasszonynál az ebéden, s a vőlegény házánál a vacsorán. Ebből következik, hogy az egész lakodalmi vigalom is közös. Az ifjú pár vőfélyei is közösek. A fekete ruhába öltözött vőfélyeket a koszorúslányok (družice) vasárnap reggel díszítették fel fehér, ill. rózsaszín szalagokkal (pántliké) és viaszvirággal (pierko viaskove). Egy vőfélynek csak egyszínű szalagja volt. A vőfélyek számának megfelelően két koszorúslányt kértek fel. Napjainkban az ő számuk is megnőtt: általában 6-8, nagyobb lakodalmakon 12 vőfély, ill. koszorúslány van. A vőfélyek felszereléséhez tartozott még a nádpálca (nadova palička), ezzel kopogtak az ajtón, engedélyt kérve a bemenetelre, ill. a szobában a gerendát ütögették meg, hogy a háziak figyeljenek a hívogatásra. A vőfélyeket mindenütt várták: borral, pálinkával és kaláccsal kínálták (de csak az utóbbi évtizedekben), mely már ott volt az asztalon. Az öreg vőfély (starSi družba) mondta a hívogató szöveget. A staršíi družba egyik legfontosabb tisztségviselője a lakodalomnak. A hívogatón túl levezeti a lakodalom szertartásait, megszervezi a vőfélyeket, az esküvő előtt búcsúbeszédeket, a vacsoránál beköszöntő rigmusokat mond, éjfélkor bemutatja az új menyecskét, s lebonyolítja a menyecsketáncot. Szerepe nem változott a tárgyalt időszakon belül. Ma is ugyanaz a szerepe legtöbb lakodalmon. Ha rátermett, már 15-16 éves korában felkérik. „Az ember gyerekkorába meghallotta, aki annak való, vőfélynek való, azt kiválasztották, oszt úgyhogy engem vittek minden lagziba legénykoromba." Ma is azok a felkapottabb vőfélyek, akiket a közösség választ ki. Korábban csak addig vőfélykedhetett, míg legény volt, ma már ehhez nem ragaszkodnak mereven. Mátrai Béla nős korában, adatgyűjtésünk idején, 1979-ben is többször lett vőfély. Az is igaz, hogy egyre kevesebben vállalják, de nem is minden család rendezi meg vőfélyes rigmusokkal a lakodalmat. Ebben az időben a legfiatalabb vőfély a 21 éves Lovász Jenő varrodai karbantartó szakmunkás volt. A koszorús286