Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Veres László: Településtörténet

csolatait még az utóbbi években is ki lehetett mutatni. Az első telepesek eredeti származási helye is elevenen élt a lakosság körében. A település alapítói Morvaországból származtak, egy Ruspekt nevű településről, amely a nagy ipari város, Moravská Ostrava közelében található.

20 Már utaltunk arra, hogy Répáshuta nevében a huta kifejezés az üveggyártásra utal. A Répás szó etimológiáját illetően már nem ennyire egyértelműek a vélemények. KISS L. Földrajzi nevek etimológiai szótárában olvashatunk arról, hogy a Répás szó olyan erdőirtással nyert területre utal, ahol répát termeltek és így érték el többszöri kapálással a felburjánzó gaz és cserje kipusztulását.

21 A település nevének minden valószínűség szerint ez a helyes értelmezése. Erre enged következtetni az, hogy ezen a területen intenzív erdőirtást folytattak, s a munkások feltehetően így hasznosították az irtások helyét. A 18. század derekán, amikor a koronauradalom erdészeti szervezete létrejött, ezen a helyen is felépült az erdőőri hivatal épülete, ahonnan szervezték és irányították a környék gazdálkodását.

2 2 Ennek köszönhető az, hogy az uradalmi jobbágyfalvak Kis- és Nagy-Répáson rendszeresen legeltettek, ill. rétgazdálkodást is folytattak. így pl. 1765-ben a Tebe-rétet (Répáshuta közvetlen közelében található) „annak oldalaival Vincze Pál és Csergés völgyével együtt" a noszvaji lakosok vették bérbe 3 évre 55 forintért.

23 Az erdők és erdei ürességek hasznosítását a répáshutaiak is kiaknázták. A település létrejöttétől kezdve állandóan kibérelték az erdei ürességeket és az irtásokon a legszükségesebb növények termesztésével foglalkoztak. Erre azért is szükségük volt, mert az üvegkészítés a viszonylag kedvező feltételek ellenére is szűkös megélhetést biztosított. Az üvegkészítés a hutások legnagyobb erőfeszítésére is kevés jövedelmet biztosított és a munkások állandó megélhetési gondokkal küszködtek. A répáshutai üveggyártás történetére jellemző volt, hogy a bérlők igen rövid időn belül csődbe jutottak és át kellett adni helyüket újabb vállalkozóknak. A huta alapítója, Stuller János 1805-ig tudta fenntartani magát, pedig a hután kívül legelőterületeket és a korcsmáitatást is bérelte. Hasonlóképpen hamar csődbe jutott az őt követő bérlő, Vajda Mihály is, aki 1806-tól 1810-ig állott az üzem élén. Őt egy Stuller József nevezetű hutásmester követte, aki az Abaúj megyei Hollóház Hutából származott. Stuller a répáshutai üveggyártás megszűnéséig, 1834-ig rövidebb-hosszabb szünetekkel kézben tartotta az üveggyártást, s minden eszközt igyekezett felhasználni a termelés gazdaságossá tételére, fejlesztésére. Rendszeresen bérbe vette a Tebe és Csehvölgy nevű réteket, állatokat tartott és kibérelte a korcsmáitatást a hutatelepüléseken. Az így nyert pénzösszegeket az üvegkészítésbe invesztálta. Stuller ily módon hosszabb ideig fenn tudta magát tartani, mint bérlő elődje. Azonban ezzel csak a bukást tudta távolabbi időre kitolni. Stuller többször megpróbálkozott azzal, hogy a hutát a nyersanyag-lelőhelyekre, a falutól néhány km távolságra levő Gyertyán-völgybe telepítse, de törekvése anyagi okok miatt sikertelen maradt. Ha annak próbáljuk az okát kutatni, hogy mi lehetett a termelés, így az üvegipar gazdasági fejlődésének akadályozója, 20. SIPOS I. 1958. 21. KISS L. 1978. 542. 22. SZILAS G.-KOLOSSVÁRY SZ.-né, 1975. 144-145. 23. BmL. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 782. sz. irat. 26