Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

A születendő gyerek nemét különböző előjelek alapján állapították meg: Ha hegyes az állapotos hasa (končití bruh), fiü, ha széles, gömbölyű (širokí bruh), lány születik. Ha nem tiszta az arca (nechtu tvar ma), ha foltos (plešivá): lány, ha tiszta: fíű lesz. Ha az első félidőig rosszul van, ugyancsak fiü születik. Ha a második terhesség idején nincs rosszul, lány lesz. Ha hosszabb ideig viselte a terhét (dlukši nosila, preťahňe), fiút vártak. A faluban az egyik koldus azt állította, hogy a felesége egy évig volt viselős. Ennek nyomán keletkezett az a szólás, amelyet akkor idéztek, ha valamelyik anya túlhordta a magzatot: Nosi, jak ta malinska žobrácka, do roka! (Mint a mályinkai koldus felesége, egy évig hordja!) Alany a néphit szerint időben született

(ňepreťahňe: nem húzza tovább). Fiút jósoltak, ha az anya patkót talált — szerencsés előjel: Keď podkovu najd'e, vtedi hlapec buďe. (Ha patkót talál, fiú lesz.) Ikreket várhatott, ha túl terebélyes, vaskos volt a hasa (je bars hrubá), ha széles volt a csípője (široká bola v bokoh). Az ikreket szülő anyát a közösség sajnálattal illette: Ňebula hanba, že mala dvojčatá, len hu šanovali, že ma dosť s tih dvoh ďetov, že kelo roboti je kolo tih. (Nem volt szégyen, ha ikrei voltak, csak sajnálták őt, hogy elege lehet a két gyerekből, hogy mennyi munka van körülöttük.) Ugyanígy vélekedtek a megközelítően hasonló gazdasági körülmények között élő felső-garami szlovákok is.

6 A terhes nőt számos mágikus eredetű tiltás is védte. A répáshutaiak ezeket a tiltásokat meglepően jól ismerik még ma is, a születési szokáskör egyik leggazdagabb hiedelmi rétegét képviselik. Igaz, hogy a falu elzártsága, a nők egyedül maradása folytán egész sor — különösen a terhes nő mozgásával, munkájával kapcsolatos — tilalom elhalványodott: mivel a répáshutai asszonynak mindent magának kellett elvégeznie, nem tiltották számára a munkát. Mosott, főzött, varrt, font, kenyeret sütött, vizet hordott. Férje sem segíthette: Iďe ráno do horoh tan! (Megy reggel a hegyekbe, oda!) Ezért nem tiltották azt sem, hogy napnyugta után átmenjen a szomszédba, hogy kölcsön kérjen. S kölcsönöztek is neki. Ha kellett, esküt tehetett. Fésülködhetett, vödörből is ihatott vizet. Fűthetett. Mindezek a munkák részben vagy egészben sok szlovák etnikai csoportnál tilalom alá estek. Ha a szükség megkívánta, az erdőre is rendszeresen járt dolgozni, a férjének segíteni. Ó terás už nerobia, ale predtim sme robili. Ajaj! Sicko sme museli robiť! (Ó, most már nem dolgoznak, de akkor dolgoztunk. Ajaj! Mindent el kellett végeznünk!) A hasonló megélhetési körülmények közepette élő felső-garami szlovákoknál is kivétel nélkül mindent elvégezhetett az állapotos nő.

7 A mágikus tiltásokat a fogamzás kezdetétől (keď se započuje) a terhesség félidejéig (do polčasu) kellett megtartani. A félidő után szerintük „a magzatnak már megvan mindene, keze, füle, orra (vtedi ma Išicko, aj ruki, aj uši, aj nos), nem lehet ártani neki, míg a nemzés után közvetlenül kár érheti vagy jel marad rajta. 1. Nem volt szabad bármit is megcsodálnia, különösen nem nézhetett csúnya, rossz dolgokra, mert jelként jelennek meg a gyermekén. Nem nézhetett békára, kutyára, macskára sem. Nak se ňezahledňe, že buďe ďecko, jak čo obzre. take nedobre, nepekne: lebo pes, lebo dačo take. Na dakeho se zahledňe, no eští keď ňeňi polovici, tak že ma zostat 6. HORVÁTHOVA, E. 1974. 246. 7. HORVÁTHOVA, E. 1974. 246. 263