Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Veres László: Településtörténet

kiaknázását is elősegítették. Ennek az uradalmi birtokpolitikának köszönhető az, hogy 1712-1717 között a mai Bükkszentlászló község területén megkezdhette működését az első uradalmi üveghuta és a kis üzem szomszédságában létrejöhetett a Bükk addig lakatlan területén az első település, amelyet Hutta néven említenek a források.

8 A település kezdetben 2-3 lakóházat jelentett és mindössze 18 lakosa volt.

9 Itt még 1755-ben is csak 52-en éltek és az úrbérrendezés idején is csak 113-an, köztük 29 férfi, 33 nő és 51 gyerek. Hutta első lakóit nemcsak telepeseknek, hanem kiváltságokat élvező szakmunkásoknak, üvegkészítőknek írják a forrásokban, akik szervezett telepítés eredményeként foglalták el lakóhelyüket. A már említett hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek és más források sem tesznek említést olyan településekről, amelyek szervezett telepítés eredményeként jöttek volna létre. A 18. század eleji betelepülések során egyedül csak Hutta jött létre szervezett telepítéssel. Az üvegkészítő műhely szomszédságában kialakult első bükki hutatelepülés lakosai többségükben szlovákok, részben magyarok, németek és lengyelek voltak.

10 A település lakosságának fő foglalkozása az üvegkészítés volt, ez biztosította megélhetésüket, de emellett fontos szerep jutott az erdőlésnek és az állattartásnak is. Hutta kiindulópontul szolgált egy másik településnek is, amely szintén a Bükk belsejében jött létre, 1755-ben. Az üvegkészítés korabeli jellemző vonása, sajátossága volt az, hogy a környező erdőterületek kiirtása után új nyersanyagban, vagyis fában gazdag területre telepítették az üvegkészítő műhelyt. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű. Könnyebb volt az üzem felszerelését új helyre költöztetni, mint nagy távolságból a fát odaszállítani. 1755-ben került sor az első uradalmi üveghuta új területre való telepítésére, s még ebben az évben egy új település alakult ki szomszédságában, amit az anyatelepüléstől való megkülönböztetésül ujhutának neveztek el. Ettől az időponttól kezdve lett az eredeti hutatelepülés neve Óhuta. A létrejött új település lakói részben az első üveghuta munkásaiból kerültek ki, részben pedig azokból a fiatal óhutaiakból, akik az üveghuta mellett segédmunkát vállaltak. Az új település lakossága azonban rövid időn belül feltöltődött más területek szlovák lakóiból. A nyelvészeti kutatások szerint ezeknek a lakóknak Kelet-Szlovákia volt eredetileg a szülőföldjük.

11 Azonban nem kizárt az, hogy a 18. század elején a Borsod megyébe betelepült szlovák és rutén népesség egy részének újabb lakóhely-változtatását fedezhetjük fel ebben az áttelepülésben. Eddig még nem bizonyított, de feltehetően közeli bükki települések lakóiból kerülhettek ki ezek a hutatelepülésekbe bevándorlók. A betelepülés okát a 18. század közepére megváltozott általános gazdasági helyzetben kell keresnünk, amelyet a majorsági gazdálkodás térhódítása és a földesúri támadás erősödése jellemzett. A gazdasági helyzet romlását még csak fokozta az, hogy erre az időszakra érvényüket vesztették azok a kedvezmények, amelyek a betelepülők megmaradását szolgálták. A jobbágyság helyzetének romlását legékesebben az bizonyítja, hogy az elégedetlenség az 1750-es évek közepére felkelésekbe csapott át.

12 8. V. ö. VERES L. 1978. 18-19. 9. V. ö. VERES L. 1978. 19., 29. 10. V. ö. SIPOS I. 1958. 18. 11. SIPOS I. 1958. 29. 12. V. ö. GYIMESI S. 1970. 35. 23