Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Veres László: Településtörténet

TELEPÜLÉSTÖRTÉNET VERES LÁSZLÓ Répáshuta egy alig 700 lelkes kis település Magyarország északi részén, Borsod megyében. Az elsősorban nehéziparáról ismert megyeszékhelytől, Miskolctól mintegy 20 km-re délnyugatra, a Bükk hegységben helyezkedik el. Sűrű erdők és több száz méteres magasságú hegyek határolják. A község mindössze két útvonalon közelíthető meg. Egyrészt a Miskolcot Egerrel összekötő főútvonal, másrészt a nehézipari centrumból a hegyeken át Mezőkövesdre vezető, de még napjainkban is csak igen nehezen járható út biztosítja a kapcsolatot a külvilággal. Lakói túlnyomórészt szlovák ajkúak és elsősorban az erdőjelenti megélhetésük forrását.

1 Répáshuta rendkívül fiatal település. Történelme alig 200 évre vezethető vissza. Ezelőtt ez a terület soha nem volt lakott hely. A község a Bükk hegység déli lejtőjén, vízben és termőföldben szegény, emberi letelepedésre úgyszólván alkalmatlan területen jött létre. A település kialakulását egy speciális gazdasági oknak, az üveggyártásnak köszönheti, amire nevének második része, a huta kifejezés is utal.

2 Az üvegkészítést azonban csak közvetlen kiváltó oknak tekinthetjük, önmagában még nem jelentett volna települést létrehozó, formáló erőt. A 18. század eleji nagy népmozgalmak ugyanúgy, mint Magyarország más területeit, Borsod megyét sem kerülték el. Ennek a folyamatnak a kiváltó okait elsősorban a népesség számának jelentős csökkenésében és a termelőerők nagyarányú pusztulásában találhatjuk meg, amiről az 1715—1720. évi országos összeírások — ha nem is reális, de - igen szomorú képet festenek. A korábbi időszakok állandó hadjárásai és a pestisjárványok pusztításainak mérlegét megvonó összeírások csupán 1636 háztartást jegyeztek fel Borsodból, s a 226 egykori megyei településből csak 136 lakott helységet.

3 A megye megmaradt lakossága nagyon aránytalanul oszlott el. Zömében a viszonylag megkímélt keleti részeken koncentrálódott, míg a nyugati területeken óriási termőföldek maradtak munkaerő nélkül. Természetes, hogy a harcok elmúltával a falvak és a városok elmenekült lakossága visszatért otthonába és a viszonylag nagyszámú népességet eltartó területek lakossága jobb életkörülmények megteremtésében reménykedve a pusztán hagyott települések felé vette útját. Az elvándorlás, illetve a bevándorlás elé sem tilalmazó törvények1. A település földrajzi elhelyezkedésére és idegenforgalmi sajátosságaira vonatkozóan L., HEVESI A. 1977. 2. V. ö. BAKJ. 1932.6. 3. BOROVSZKY S. 1909. 353-355. 21