Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

melni a szükséges mennyiséget. Krumpliból mindig behozatalra is szükség volt. Ezt legtöbbször a miskolci piacról szerezték be, A krumpli az itteni bükki falvakba már a 18. század végén eljutott. A hagyomány szerint Gömör felől hozták be. Tudjuk, hogy a krumpli általánossá válása előtt az itteni lakosság igen sok vadon növő répaféle erdei növények gyökerét fogyasztota.

2 2 Az etnológusok és botanikusok megállapítása szerint a krumpli a 18—19. század fordulóján körülbelül 40 féle gumós és gyökeres, répaszerű, erdőn növő, valamikor répának nevezett vadnövényt, s annak rendszeres fogyasztását szorítota ki a használatból.

23 Igen valószínűnek tartjuk, hogy magának Répáshutának a nevében egy ilyen répaszerű erdei növény emlékét kell látni.

24 Ami az itteni gyümölcsfélék fogyasztását illeti, mint már említettük, Répáshuta lakói mindig szívesen szedegették az erdőn termő gyümölcsöket (epret, málnát, szedret, somot, vadalmát, körtét és mogyorót). Az egyes lakóházak közelében vannak gyümölcsfák, ezek azonban nem minden évben hozzák meg termésüket. Ezért a hiányzó gyümölcsféléket szállítani kellett. Az Alföld felé lejáró fuvarosok sokszor hoztak gyümölcsöt. Korábban a község lakossága lejárt Kacsra, Mezőkövesdre egészen Egerig: kapálták az ottani szőlőket. Az ott végzett munkájukért terményt, szőlőt, mustot, bort hoztak fel Répáshutára. Itt kell megemlékeznünk még az olajfogyasztás mértékéről és hagyományairól is. A répáshutai konyhán olajat régebben csak a böjt idejében fogyasztottak. Ezt is az itteni fuvarosok hozták fel Répáshutára. A délibb fekvésű palóc falvak olajütői sok fát fogyasztottak, ezért ezekbe a fuvarosok sok fát szállítottak. Az olajütők tulajdonosai a fáért gyakran olajjal fizettek. Idősebb adatközlők emlegették, hogy valamikor a répáshutaiak is megpróbálkoztak olajütéssel, itt azonban nem termett meg a napraforgó. „Babra-munka volt az olajütés", mondották, s ezért felhagytak vele. Inkább a napraforgómagot felvásárolták és maguk vitték le az olajütőkbe, ahol a mesterek hamarabb kitermelték a szükséges olajat.

2 5 Napjainkban az élelmiszerüzletek látják el a fogyasztókat (böjtön kívüli időben is) a szükséges olajjal. Ha a továbbiakban számbavesszük a répáshutaiak régebbi hús-, szalonna-, tojás- és tejfogyasztását, meg kell állapítanunk, hogy e nyersanyagok fogyasztásában országos viszonylatban nem álltak rosszul. A hivatalos magyar statisztikai adatok szerint a szomszédos borsodi falvakban és Répáshután is a 19. század második felében sokkal több húst, szalonnát, tejet fogyasztottak, mint a szomszédos nógrádi és gömöri falvakban.

2 6 Ennek fő okát abban kell látni, hogy Borsodban és a bükki erdőkben az itteni falvak lakossága több olyan háziállatot tarthatott, amiből könnyebben tudta fedezni a hús-, szalonna- és tejszükségletét. Répáshután a századforduló éveiben (és későbben is) csaknem minden háznál tartottak egy-két tehenet (néha még többet is). A sertéstartásnak se voltak akadályai. Az itteni állattartást megkönnyítette az is, hogy Répáshuta a Bükk hegység délre 22. MARKUS M. 1961. 234. 23. BÁTKY Zs. é. n. 1. 117. 24. MARKUá M. 1961/a. 211-214.; BUFFA F. 1972. 75.; RAPAICS R. 1934. 37. 25. PALOTAY G. 1932. 33.;SCHWALM E. 1972. 308-309. 26. KELETI K. 1867. III-IV. térkép 214