Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

kelet-szlovákiai (sárosi és zempléni) származású családokban használják. A kétféle változatban készítési és nyersanyagbeli különbség is észrevehető. A kvaka tésztájába egy kevés főtt krumplit is gyúrnak, míg a bobafky tésztáját tiszta rozslisztből készítik. Mind a két változatot a forrázás után túróval, mákkal vagy juhtúróval (bryndza) szórják meg. Mindkét változatot régebben az erdőn dolgozó férfiak számára készítették az asszonyok. Ma már inkább csak a karácsonyi vacsora rituális ételének kell minősíteni. Igen sok helyen már nem is sütik, ehelyett az üzletekben árusított kifliket szárítják meg és úgy szelik kisebb darabokra. Hasonló — inkább alkalmi, mint rituális - szerepe és funkciója van a kelt tésztákból gyúrt és farsangi időkben zsírban vagy olajban sütött fánkoknak (pampusky), vagy a keskeny, levél vagy négyzet formájú csörögéknek (krapne) is, amit ugyanígy sütnek. Régebben a keresztelői lakomákra, lakodalmakra, de legfőképpen a betegágyas asszonynak készítették vagy készítik még ma is. Csaknem azonos módon készítik az úgynevezett talkedliket (dolkyl is. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy ezt a zsírban sütött ételfajtát a cseh-morva üveghutás munkások feleségei terjesztették el Répáshután. Minden nagyobb ünnep (karácsony, húsvét, pünkösd, búcsú) és a lakodalom alkalmából elmaradhatatlanok a hagyományos, de még ma is igen népszerű tekercsek (zakrutáky), amit mákkal, túróval, lekvárral töltenek meg. Ma már nemcsak az ünnepekre, de hétköznapra is megsütik. Az utóbbi évtizedekben a fiatalabb gazdasszonyok, vasárnaponként finomabb tésztákat is sütnek. Ezek közül a leggyakoribbak a bukták, (bukty, satocky), amit leginkább mákkal, dióval vagy lekvárral töltenek. Nagyobb ünnepekre sok helyen sütik a rétest (rétese) és különféle édességeket (süteméne). Ezeknek az újabb keletű édes tésztáknak a készítésmódját (mint azt már szóvá tettük) az újabban megjelent szakácskönyvekből sajátították el. A répáshutai asszonyok a nehéz fizikai munkát végző férfiaknak a legszívesebben főzték a tésztaféléket. Ha nem állt rendelkezésükre elegendő főzőliszt, akkor a hiányzó lisztet nyers vagy főtt krumplival egészítették ki. A hétnek három napját tésztás napoknak nevezték. Ebben a répáshutai és a szomszédos palócok konyhája nem is igen különbözött egymástól.

1 9 Emlékezet szerint régebben igen népszerű volt az úgynevezett tépett, rongyos tészta (trhance) főzése, amit itt a szlovák asszonyok maguk között csak rondose-nak neveztek. Mint az elnevezés is mutatja, ez a tésztaféle a magyar konyháról került Répáshutára. A keményre gyúrt tésztát jól kinyújtották, majd kézzel kisebb, apróbb darabokra szaggatták. Rendszerint a kora reggeli tejlevesbe főzték bele. Csaknem azonos módon nyújtották ki a laska (lokša) tésztáját is, ezt azonban előbb jól megszárították (szikkasztották), s csak azután tördelték kisebb darabokra. Igen népszerű ételük volt a lebbencs (lebenč) is, aminek a tésztáját tésztareszelővel (struhadlo) darabolták kisebb részekre. Az apróra reszelt tésztadarabok tarhonyaszerűek voltak. Reszelés után ezt is jól kiszárították. Fogyasztás előtt a tésztát forró vízzel leforrázták (vagy fel is főzték), majd a vizet leszűrték és utána vajjal, túróval ízesítették. 19. SCHWALM E. 1973-74. 318. 210