Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

D. Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás

KENDERFELDOLGOZÁS ÉS VÁSZONFELHASZNÁLÁS FÜGEDI MÁRTA Bár a kenderfeldolgozásnak és a vászonfelhasználásnak nem kiemelkedő a jelentősége Répáshuta falusi társadalmának életében, de a település sajátos természeti adottságaiból és a parasztgazdaságok szerkezetéből következően a vászontermékek mégis fontos és jellegzetes feladatot töltenek be a helyi szükségletek kielégítésében. A kenderfeldolgozás munkafolyamatában és a vászonfelhasználás területein is találhatók olyan egyedi vonások, melyek a település és környezete kapcsolatához is értékes adalékokat nyújtanak, s tágabb értelemben véve a Bükk hegység különböző adottságú területeinek egymás mellett éléséhez, s így népi kultúrájának sajátosságaihoz szolgáltatnak példát. Répáshutának rendkívül kevés a megművelhető szántóföldje, s ennek hiányában a hegyek és az erdő közelsége kínáltak olyan munkalehetőségeket, melyek a falu lakóinak megélhetését biztosítják. Az erdei munkáknak és a fuvarozásnak sajátos igényei befolyásolták a vászonfelhasználást is. A mostoha természeti körülményekből következő nehéz megélhetés miatt a répáshutaiak életében az ünnepek, s az ezekhez kapcsolódó népszokások, valamint ezeknek tárgyi tartozékai nem kaptak kiemelkedő jelentőséget. így a textíliák területén sem az ünneplő, reprezentatív darabok dominálnak, hanem a hétköznapi élet kellékei, a munka segédeszközei őrizték meg jelentőségüket. Ez kimutatható a kenderfeldolgozás jelentőségében és a vászonfelhasználás arányaiban is. A hegyek közé szorult település fekvése, a szántóterület szűkössége magyarázza, hogy 3 holdnál nagyobb földbirtok ritkaságszámba ment.

1 A kenderföldek nagysága is természetesen ehhez a lehetőséghez viszonyult, de szinte mindenki hasított ki néhány négyszögölt a kender számára, mégpedig a legjobb földből, az aljaföldből, a patakparton. A kenderföldek átlagos nagysága 20—50 négyszögöl volt a faluban.

2 A század elején még több kendert termeltek, aztán a 30-as évektől már inkább megvették piacon az évről évre szükséges, feldolgozandó kendermennyiséget, legalábbis annak egy részét. A kendertermesztés csak a második világháború után szűnt meg. Általános vélemény szerint évente legalább 20—30 rőf vászonra volt szükség az igények kielégítésére, illetve az elhaszná1. Sokan a környező falvak határában vettek vagy béreltek néhány hold szántóföldet, így több répáshutainak volt földje Mályinka, Szilvásvárad, Bogács határában. 2. Vö.: DOBROSSY L, 1973. 413. - a szerző' a rostnövénytermesztcs jelentőségét a parasztgazdaságok szerkezetében vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy egy átlagcsalád igényeinek kielégítésére 50-150 négyszögöl területen vetett kender szükséges. 189