Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Hevesi Attila: A falu természetföldrajzi viszonyai

7. kép. Legeltetés miatt ligetté alakult tölgyes a község déli határában gabonatermesztésre a község határa nem alkalmas, szalmájuk nincs, az állatok almozását ugyancsak az erdő segít megoldani. Zsákszámra hordják haza a száraz avart, ami istállókban, ólakban a szalmát helyettesíti. Az erdővel kialakult szoros kapcsolathoz képest a földműveléshez kötődés jelentéktelenebb, és mivel a község egyre kevésbé kényszerül önellátásra jelentősége csökkenőben van. Eredetileg agyagbemosódásos barnaerdőtalajú és barnaföldű irtásföldjein az éghajlati adottságok következtében főleg burgonyát termesztettek és termesztenek. A szántók értéke azonban a talajpusztulás fokozódása, a földes kopárok terjeszkedése miatt évről évre csökken, a terméshozamok növelése lehetetlen, korábbi szinten tartásuk is megfeszített, kemény munkát igényel. A két világháború között épült, Répáshuta É-i határát átszelő eger-miskolci műút valósággal „közel vitte" a települést Miskolchoz, és a város fejlődő nehézipara munkaerőelszívó hatását - a menetrendszerű autóbuszjáratok kialakulásával párhuzamosan — ide is kiterjesztette. Ma a község férfilakosságának jelentős hányada a diósgyőri kohászati üzemekbe „ingázik"; kapcsolatuk heggyel, erdővel, földdel mindinkább meglazul. Az 1977-ben létesült Bükki Nemzeti Park viszont új kapcsolatokat teremthet a hegység és a lakosság között. Határának tájképi szépsége, természeti értékei, remek fekvése és tszf.-i magassága következtében Répáshuta — körültekintő szervezéssel - elsőrangú, csaknem alhavasi jellegű üdülőtelepüléssé fejleszthető. Néhány nem nagy, tájba illő - Tardosi Fogadó-szerű — szállodával, jól szervezett fizetővendég-szolgálattal a bükki vendégforgalom szállásgondjait alaposan enyhíthetné; telente a bánkúti lesiklópályákkal síbuszjáratokkal köthető össze, amelyek az Eger felől gépkocsin érkezők átvételével a Nagy-fennsík útjainak zsúfoltságát is csökkenthetnék. Természetesen nem gyors hasznot hajhászó, nagy tömegeket mozgató, lármás, látszatokra építő idegenforgalomra, hanem szerény, de színvonalas, ízléses, hosszú távon tisztes nyereséget hozó üdülő- és pihenővendég-fogadásra lenne szükség. Ez helyi munkalehetőséget és jövedelmet biztosítana a falu lakossága — különösen a nők — számára, amin