Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Hevesi Attila: A falu természetföldrajzi viszonyai
bokorerdőkbe (Ceraso-Quercetum clematidetosum) mennek át. A községtől É-ra az 500 m fölé emelkedő D-i lejtőkre, a kőzetminőségtől függően, ugyancsak mészkerülő és mészkedvelő tölgyesek települnek. A mészkedvelő tölgyesek a Bánya-hegy, a Bánya-hegytető, a Zsérci-Nagy-Dél és az Istennyila-domb D-i verőin 700 m fölé kapaszkodva szegfüves mészkősziklagyepekké (Diantho-Seslerietum) szakadoznak vagy hárs-kőris (TilioFraxinetum)-, harsas berkenyés (Tilio-Sorbetum) sziklaerdőkbe mennek át. 500 m tszf.-i magasságban a mészkerülő és a mészkedvelő tölgyesekhez általában hegyvidéki gyertyános tölgyesek (Querco petraeae-Carpinetum) csatlakoznak. Állományaikban néhol az értékesebb tölgyfajok kiszálalása miatt a gyertyán teljesen túlsúlyba került. 600—700 m-es magasságban a gyertyános tölgyesek gyertyános bükkösökbe mennek át, amelyek hamarosan középhegységi bükkösöknek (Melitti-Fagetum) adják át helyüket. 750—800 m magasságban a középhegységi bükkösöket magashegységi bükkösök (Aconito-Fagetum), az ördögszántásos lejtőkön sziklai bükkösök (Seslerio-Fagetum) váltják fel. A közép- és magashegységi bükkösök a község erdőinek legelterjedtebb társulásai. E nagy területeket elfoglaló természetes társulásokhoz az állandó vizű patakok mentén (Diós-, Pénz-, Hór-patak, Pazsag-völgy) szalagnyi égeresek, a szűk mészkőszorosokban (Ballá-, Kövesváradi-Csúnya-völgy) hegyi juhar és magas kőris jellemezte mészkő-szurdokerdők (Phyllitidi-Aceretum) szegődnek. A fölsorolt társulások többsége eredeti állapotban már alig lelhető meg; erdészetileg művelt, a természeteshez ugyan többé-kevésbé közelálló, de mesterséges állományokká változtak. A telepített erdők közül a Bükkben sehol sem őshonos lúcosok foglalják el a legnagyobb területet. A falutól D-re a Kis-Hajtás dűlőbe és a Balla-völgy alsó végének jobb oldalára ültetett lúcosok a legszámottevőbbek. A falutól É-ra eső határfélben a Kovácsműhely- és a Disznós-tanya-dűlőben, valamint a Diós-kúti-völgy jobb oldalvölgyeiben a leggyakoribbak. Állományaikba néhol vörösfenyőt vagy erdei fenyőt is telepítettek. A répáshutai erdőségek vadállománya, akár a teljes Bükké, gazdag. Faj összetétele nem különbözik az egész Északi-Középhegységet jellemző állatvilágétól. Vadászati jelentősége főleg gímszarvasának, muflonjának, őzének, vaddisznójának van. Az erdőségek vadeltartó képessége többnyire közepes és jó. Répáshuta erdőterületeinek vadeltartó képessége: Vadeltartó képesség nincs gyönge közepes jó kiváló 15 ha 1,2 ha 600,6 ha 774,2 ha 152,6 ha Az éghajlat, a természetes növénytakaró és a kőzetek hatása együttesen a talajtakaróban tükröződik. A község határának nem karsztos kőzetekből álló részén a tölgyesek, a gyertyános tölgyesek és a bükkösök alatt egyaránt az agyagbemosódásos barnaerdőtalaj az uralkodó talajfajta. Termőrétegének átlagos vastagsága itt 40-100 cm. „A" (kilúgzási) szintje felül sötétbarna, humuszban gazdagabb, alul kilúgozottabb, fakóbb. „B" (fölhalmozódási) szintje vörösbarna, agyagos. Mérsékelten savanyú, itt teljesen mésztelen talaj.
