Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

10. kép. Szántalpnak való fa. Répáshuta. Selmeczi Kovács A. f elv. 1979. (NKCs. F 32. 794) bükkfát használtak, de a tölgy és a kőris tartósabb volt. Az alkalmas fát hosszasan keresték az erdőben. Tövénél vágták ki és szabták le belőle a szükséges hosszúságú darabot. A szántalpat a gazdák maguk vasahék. Ráfhoz mindig könnyen hozzá lehetett jutni. A fogatos szánokba a sulyok kőris- vagy tölgyfából készült. Hosszát úgy méretezték, hogy 10 cm mélyen „eresztődik" a talpba és 12 cm emelkedik ki a talpból. Az eplény rendszerint szilfából (brest) készül, vastagsága 17 cm. A fergettyű is szilfából a legjobb, a szán rúdja kőrisből vagy szilből van. Mindkettőhöz olyan fa szükséges, amely nem törik, nem reped könnyen. A rakonca hossza kb. 80 cm. Rendszerint somfa (drinka), ritkábban gyertyán (hrab) vagy kőris (jasen). A fogatos szánokba a lovakat vagy az ökröket párosával szokták befogni. Személyszállító szánjaik nem voltak. Az erdészetben régebben is használtak egy-két díszes, elöl felhajtott orrú, deszkás, üléses szánt, de csak a mérnökök jártak vele. Az I. világháborúig havas teleken a távolsági szállításokat is egész szánnal végezték. Szénát, szalmát, töreket Mezőkövesd környékén szoktak vásárolni és a 30—40 km-es úton szánokon szállították haza. Szánra is ugyanúgy rakodtak, mint szekérre. Levették a szekér két oldalát és végigfektették az eplényeken, de a rakoncákon kívül, állítva helyezték el. Középtájon lánccal kötötték át az egészet, s így nem a rakoncákat terhelte a rakomány. Egyszerre 6—8 q takarmányt raktak rá. A szánra könnyen lehetett rakodni, mert alacsonyabb, mint a szekér. Egy-egy hosszú dorongot, vendégoldalt is felkötöttek a szekéroldalra, azzal párhuzamosan, hogy szélesebb legyen a rakomány. A két világháború közötti években már kettős szánnal (kurtaci) jártak a borsodi síkságra is, hogy hazafuvarozzák az ott vásárolt szénát és szalmát. Telente Eger és Mezőkövesd vasútállomásaira szintén kettős szánokon szállították a méterfát, a dongafát. Jól tudták használni rönkhordáshoz is, mert a „széteresztett" kurtacin 10 méteres rönköket is baj nélkül szállíthattak (11-12. kép). 3. Kerekes jármüvek. Répáshután minden ház körül, minden családi gazdaságban található egy-két egyszerű kerekes jármű, amihez nem kell igaerő. Kisebb terhek szállítására alkalmas, egykerekű szállítóeszköz afurik. Két formai változata ismeretes. Az egyik a kubikosok talicskájára emlékeztető deszkaláda, amivel homokot, követ, szenet hor153