Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Település és népi építkezés

35. kép. Gazdasági épületek a Lenin u. 8. sz. alatt, lakássá átalakítva 36. kép. Gazdasági épület alaprajza a Lenin u. 13. számú ház mögött. 1. kamra kemencével, füstölővel és szuszékkal, 2. szín, 3. sertésól, 4. burgonyás pince második világháború után épültek csűrök, azeló'tt padláson tartották a szénát. Minden házon az istálló felett szénahányó (slopec) volt régebben (34, kép). A csűr szlovák nevét nem is ismerik, stodola-n nem csűrt, hanem házat értenek. Napjainkban a csűrt - ahol még megvan - átalakítják: garázs, szeneskamra válik belőle (35„ kép). Minden háznál volt krumplis pince (pivffica), többnyire a ház végén, a földbe ásva. Ujabban a szuterénes házakban elöl van, az alagsorban. Régen akinek nem volt pincéje vagy sok krumplija volt, veremben (jama) tartotta, amit az udvar végén a földbe ástak be. Henger alakú volt, mint egy kút és a tetejére állítottak „két hajas tetőt", amit leföldeltek. Ujabban komplex gazdasági épületeket emelnek, amelyben helyet kap a kemence, füstölő, kamra, szín, sertésól és a krumplis pince (36. kép). A ház építésének szokásai megegyeznek a környékbeli magyar falvak szokásaival. Itt is azt tartja a hagyomány, hogy amikor az ősök házat akartak építeni, először „leütötték a karót", amivel a ház helyét és annak elfoglalását akarták jelezni. Egykor tanulatlan, „koca mesterek" építettek, de századunkban már képzett kőművesek, akik helyben is vagy Bükkszentkereszten laknak. Igénybe veszik és visszaadják a rokonok segítségét és a falfelhúzás vagy a tetőelkészítés megünneplésére megvendégelik, megajándékozzák a segítséget, a mestereket, a munkásokat (37. kép). 119