Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Település és népi építkezés

HILLEBRAND J. régész leírása szerint azonban két kürtő is van a barlangban,

35 aminek korát ugyan nem ismerjük, de az újkori használat mellett szólnak. A falu egyik építészeti sajátossága volt századunk elején és korábban a zsindellyel fedett tető. A hagyomány szerint 1900 körül 5—6 ember az erdőn állandóan ezt faragta, akkor fükkfából és kézzel, most pedig fenyőfából és géppel készül. Ha kátránnyal kenték le, sokáig tartott, ennek ellenére fokozatosan háttérbe szorult a cserép mellett. 1910-ben még minden házat zsindely fedett, 1930-ban már csak a házak felét, 1949-ben már csak a házak egy kis részét, 1960-ban pedig mindössze két házat írtak össze zsindelyfedéssel.

36 A zsindely ilyen nagy mértékű használata, mint amit 1910-ben láttunk, Répáshutát megkülönbözteti a környező hegyaljai falvaktól, ahol ez csak szórványosan fordul elő.

37 A lakóház és a lakás beosztása, alaprajzi elrendezése a századfordulón még igen egyszerű. Általános a kétsejtű ház, melyben az egyik helyiség a konyhapitvar (kuchiűapitvor), a másik a ház (hiza) vagy szoba (sóba) volt (19. kép). Ezt a lakásformát vették át azok is, akik a múlt század végétől kezdve folyamatosan beköltöztek a faluba Gyertyánhutáról, mert ott egy ennél kezdetlegesebb lakásban éltek. A munkáslakások a mezőgazdasági cselédek lakásaihoz voltak hasonlóak (20. kép). Két családnak közös konyhája volt szabadkéménnyel, ez alatt főztek az asszonyok. Ide kapcsolódott egy-egy szoba a két család részére, a konyha belső részét pedig pitvarnak nevezték, mert innen a lakásokhoz tartozó egy-egy kamra nyílt. A pitvarból jártak fel a padlásra is, ahol a szénát tartották. A falu jómódú gazdáinak lakásában korán megjelenik a harmadik helyiség is, ez a kamra (komora) azonban nem lakó-, hanem tárolóhely (21. kép). A háromhelyiséges lakás csak a két világháború között jelenik meg Répáshután, de az egyik Faksz-kölcsönnel épített lakás is kétsejtű még (22. kép). A falu első telepesei közé tartozó Stuller család építi 1931ben az első háromsejtű lakást, amihez még fürdőszoba és éléskamra (spájz) is csatlakozik (23—24. kép). A legtöbb esetben hozzáépítéssel fejlődik a lakás. A szoba-konyhás, hátul istállós házat háromhelyiséges lakássá építik át, elöl pedig egy második sort kezdenek meg azzal, hogy az utca felé még egy szobát és azon belül verandát alakítanak ki (9. kép). Ez a lakásforma már az egymenetes, egysoros lakás fejlődésének utolsó fázisa, amit nemcsak itt, hanem országosan is a négyzet alaprajzú és kétszintes lakás követ. A tüzelőberendezés mind a Gyertyán-völgyben, mind a faluban búboskemence volt, amit legrégebben szabadkémény (slebodni koch; kemenceszáj = ochnicko) egészített ki, ez vezette el a füstöt.

38 A kemence (pecl körül patka (kut vagy kufik) volt kőből vagy fából készítve, belső szögletét a falnál sutnak (Sut) nevezték. A kemence és az ajtó között a múlt század végén a falban kis fülke volt (kosek), amiben gyertya égett. A szabadkémény másodlagos funkciója volt, hogy benne füstölték a húst, de mikor a szabadkéményeket elbontották és a kemence az udvarra került, önálló füstölőket (fMtölő) építettek fából, amiket ma is használnak (25. kép). A répáshutai udvar egyik jellegzetessége ez az udvar végén emelkedő, toronyszerű kis faépítmény. 35. HILLEBRAND J. 1935. 12. 36. A KSH és a M. St. Hivatal kiadványai. Ld. a 27. sz. jegyzetet. 37. BAKÓ F. 1978. 5 8-59. 38. A falu lakosságának északi eredete indokolná egy másik típus, a belülfűtős, kürtös kemence használatát is, ennek azonban semmi emlékét nem találtuk. 8 Répáshuta 113