Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Hevesi Attila: A falu természetföldrajzi viszonyai

A FALU TERMÉSZETFÖLDRAJZI VISZONYAI HEVESI ATTILA Répáshuta környéke - a Bükk egészéhez hasonlóan — a Kárpát-medence régóta lakott vidékei közé tartozik. A Balla-barlangot (1. kép) és a Balla-völgyi-sziklaüreget, az ott talált csiszolt kőkori eszközök tanúsága szerint már az utolsó jégkorszakban (würm) otthonként használta a szeletai kultúrkörbe tartozó ősember. 1. kép. A falu határában levő Balla-barlang bejárata A földtörténeti jelenkor történelmi ókorra jutó évezredeiben, az éghajlati adottságok javulásával és az ember gazdasági tevékenységének javulásával párhuzamosan, a lakóhelyek lassan a hegység peremei felé kezdtek „vándorolni". A sziklafalas, kőodvas mészkőbércek azonban egészen a kora középkorig jól védhető, erődszerű menedékhelyeket biztosítottak az itt élő népeknek. A Répáshuta K-i szomszédságában emelkedő Kövesvárad - amelynek közepét, a Pungor-lyuk-tetőt, megszakításokkal bár, mesterségesnek tűnő párkány futja körül — nevében talán hajdani földvár emlékét őrzi. A tető K-i oldalán nyíló Pungor-lyukból az 1982-ben megkezdett ásatások kb. 2500-3000 éves, kora vaskori cserépedény-törmelékeket hoztak felszínre (Hevesi A.-Hír J.-Ringer Á. 1983.) A honfoglalás után megtelepülő magyarság — életmódjának megfelelően — a hegység belsejét alig bolygatta meg. A mai Répáshuta tágabb környezetében az első jelentősebb változás 1248-ban, a hór-völgyi Füzér-kő várának megépítésével vette kezdetét. A Hór-, a Gyertyán-, a Hollós- és a Szinva-völgy viszonylag fontos katonai és kereskedelmi 9