Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Faggyas István: Aratás a keleméri földesúri birtokon

s ebben a helyzetben a földre teszik ugy, hogy a kalászfejek előre nézzenek. A kévét a kötélre helyezik, ugy, hogy a kötél fejrészének kalászai a kéve kalászaival azonos irányba nézzenek. A kötél két végét megfogják, a kéve közepén keresztkötéssel többször megcsavarják, majd a keresztkötés alá csavarják a kötél végét ugy, hogy a kötél vége a kéve fara felé nézzen. A kévéket ugy hordják össze, hogy azok fenékrészei egymás felé nézzenek, s legkedvezőbb lejtési irányba feküdjenek. A berakott kereszt igy a szekerek beállása s a kévék feladása miatt is megfelelő helyen fekszik. Keresztbe rakásnál az első kévét ugy fektetik le, hogy a kalászos részét visszaforditják, hogy ne érintkezzék a talajjal. Erre boritónak egyet helyeznek el, majd hosszában, végével kifelé egy kévét, s keresztbe kettőt. Erre az alapra raktak 4x3-at, s végül egyet, ezt hivták "pap"-nak. A pap kévét hozzákötötték az alatta lévőhöz, hogy mint legfelső fedő kévét a szél le ne fújja. Hordási munkák A részelés után először a gazdaság szénáját és sarjuját szállították be. A takarmányt a pajtába, azoknak fiókjaiba, vagy kint kazlakba rakták. A kazal- és a szekérrakás igen nagy gyakorlatot, formaérzéket kivánt. Az úgynevezett "szarvalással" /a vil-r Iára szúrt takarmány aláforditásával alakitott csomó/ a sarokrészeket alakitja ki a szekér kocsisa. Ezzel a müvelettel alakitja ki a kazalrakó is a szénakazal formáját. A kazalrakó a boglyák -Q9-