Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

A csiktök hordozhatóvá tételére "vesszobül fontunk kantárt, hogyhát tudgyuk hogy hordozni a vállunkon" /Iván },/, Hálótü. A taktaszadai halász házánál is, mint a Kalevala énekli: "Volt dolga a hálótünek, Járt föl s alá a hálótü-hegy, 15 Mig a halo el nem készült." Az összes hálófajtákhoz szükséges hálót a halász maga kötötte a helyben termelt és feldolgozott kenderből. Nemzedékről nemzedékre szálló szakértelemmel és hozzáértéssel készit ette a nagyszemü hálót és a sürübb kötésű apróhalat. A hálótüt is maga készítette: "mink a hálótüt idősebb korú bodzafábul csináljuk,hogy legalább is egy évig felszúrjuk a padlásra, a padra, a kakasülőre, annak ottan ki kell száradni. Mikor az kiszáradt, akkor mink áztat laposra elhasogassuk részletekbe és akkor lepucoljuk és kipucoljuk hálótünek és erre hánnyuk mink a fonalat, úgyhogy bizony van olyan hálótü, hogy nyóc-tiz hálótübül megkötök egy versefart, meg egy verse elejit. Egy hálótü körülbelöl tizenöthúsz centi" /Csonka J./. Mereggyü. A halász mindig magával vitte a vizre elmaradhatatlan szerszámát, a raagakészitette mereggyüt

. Ez egy hálódarab, olyan mint a szák. Szárát fűzfából csinálták. Ezzel a könynyen kezelhető szerszámmal szákolta a halász a halat. Görbe villa. Ahol a fenékhoroggal is halásznak ott szükség van olyan szerszárara is, hogy amellyel az elsüllyedt, illetve megakadt horgot ki lehet emelni. Az ehhez szükséges szerszámot Komárom vidékén fentőnek nevezik s az nem egyéb, mint - 62 -