Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán
A szigonyt nemcsak nappal, hanem éjszaka is használták, mikor csóva fénye mellett szigonyoztak: "a partra kihordott száraz nádból bevittünk egy félkévét, vagy egész kévét, összehajtogattuk csomóra, meggyújtottuk, vagy a nád bojtos tetejit gyújtottuk meg, a fényre gyütt a hal." /Csonka ]./ Ha nem volt kéznél sem a háromágú, sem a négyágú szigony, akkor egy vasvillával is szigonyoztak: "Ha máskép nem tudtam neki véteni, olyan helyen vót, hát akkor rövidnyelü, négyágú vasvillával vágtam hozzá." /Csonka J./. Hatóságilag tilos volt a szigonyozás, de a tilalommal nem törődtek. Fenékhorog . "A horogzsineget mink csináltuk, fontuk, vastagabb fonal kellett annak, csak annak kellett vékonyabbnak lenni, amire_a horog lett rászerelve, annak vékonynak kellett lenni, de a kihúzó zsinegnek, ennek vastagabbnak kellett lenni. Anyámmal, feleségemmel vastagra fonattam, megsodortattam és ezt használtuk horogzsinegnek. A zsinegre husz-huszonöt-harminc horgot rászereltünk, aztán a horgokra kishalat húztunk. Mindég spóroltunk, mikor szerszámmal fogtunk kis halat, mink áztat külön tartób a elraktuk, hogy legyen nekünk készenlétbe fenékhorogn ak. Egy horogra ráhúztunk mink néha kettőt is és az cikázott a vizbe és azután a csuka kapta. De lehetett ráhúzni ha nem vót kis hal, gilisztát is, kukoricát is. Méter távolságra voltak a horgok egy mástul. A horgot vettük. A horog egycakkos vót, mi egy cak13 kos, eggyes horgot használtunk. Mikor a horgot felszereltük, akkor jó helyet kerestünk, ha vót olyan tiszta rész a vizbe a horgot kihúztuk és a zsineg két végire vastag drugárt vertünk le, vastag akácfakarót s ahoz húztuk ki a zsineget, ugy, hogy
