Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

nap szárítottuk a versét, hogy el ne ázzon a vizbe. Kiszúrtuk a szárnykarót a szárazra és ugy raktuk két verséjével rá." /Iván J./. A versét csak saját használatra készítették téli időben: "a verse nem vót eladó senkinek, mindenki maga kötötte és ismerte mindenki a saját verséjét. Én csináltam negyedmagammal a fiam­mal. Huszonöt versét csináltunk, vagy harmincat egy télen." /Iván J./. Vesszőből font versét nem használtak Taktaszadán. A versét addig használták, mig a viz be nem fagyott, de leg­eredményesebben májusban, mikor a potyka ivott. Hiába vót olyankor tilalmi idő: "a halászoknak a versévei legnagyobb sze­zonja vót, mikor májusba ivott a potyka, akkor vót olyan verse, hogy öt-hat vót benne, kilos, másfélkilos, háromkilos" /Iván ]./. De bőven akadt a versébe más hal is, kárász, compó, csu­ka. Találtak benne néha vidrát is, amelyik belebujt a versébe a hal után, de nem tudta magát kiverekedni és oda fúlt. A ver­sét tavakon gáz lobul is, vagyis a vizbe belegázolva. Huzóháló , nagyháló. Tavak és lassú vizek meghalászására különösen alkalmas, eredményesen használták a Taktán is. "Használtunk itten huzóhálót, százhúsz öles huzóhálót. Hat ­nyóc ember kellett hozzá és annak egyik része hatvan öl, a kö­zepin pedig vót egy nagy zacskó, olyan akibe belement^ ha jó halfogás vót, ha egy jó tanyát meghúztunk, belement egy sze­kér, vagy másfélszeker hal. Úgyhogy meghúztunk egy tanyát, ha szükség vót, hármat, de ha jó fogás vót, kettő is elég vót, mer két szekérnek elég vót hazavinni. A nagy hálót olyan he­lyen húztuk, ahol vót tiszta rész, ahol kilehetett húzni, aztán kihúztuk a viz szélire, kiterítettük a hálót, akkor mink azt -55-

Next

/
Oldalképek
Tartalom