Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

gyárnak a szennyvize nagyrészt a Taktába folyt. Ez a több mint tiz— ezer hordón gazdálkodó Nagykapitalista Rt. bérelte a Takta alsóes felső folyásának a nagyrészét is s akadály nélkül szennyezhette a folyót. A taktai halászok hiába próbálták több izben is a folyó vizének megvédését birói utón is, mindig a roppant gazdagságú M.C.I. /Magyar Cukor Ipar/ győzött a szegény halászokkal szemben. Ebben a korban egyedül Herman Ottó harcolt még csak a -magyar vizek tisztaságáért. Már 1887-ben felemelte szavát a magyar vizeket mérgező gyárak ellen: "az ember gyárainak mérgező s reá nézve már nem hasznos folyadékját, szemétjét a folyókba bocsátja, megfeledkezett az ember arról a közhaszonról, melyet a viz a halban nyújthat, megfeledkezett a nemzeti haszon nagy kárára, mely kár nemcsak pénzben, hanem egy egészséges táplálék kimaradása során a nemzetet közegészségében, tehát az életben is éri." Évtizedeken át egyre nagyobb mértékben mérgezte és mérgezi a szerencsi gyár a Takta vizét. "A gyári vizet beleerisztették szeptemberbe, mikor indult a gyár és mán az első indulásnál erisztették. Később megint erisztették bele a gyárbul a vizet, tiszta fekete viz vót, olyan vót a Takta tüle, mint a tinta. Ettül megbódult a rengeteg hal és elpusztult, úgyhogy az elpusztult halat nem bir-*tuk kifogni, annyi vót. Az egész falu kijárt ide." /Iván J./ A falu népe ette a mérgezett halat, de csak a nagyját. Halak a Taktában Dévérkeszeg. Hazánk több vizében négy-öt kilós példányokat -43-