Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán

nél vasháromlábon az ételt. 1921-től fokozatosan megszűnik a szabadkémény, a kenyérsütésre használt kemencét lebontották és az udvaron építették fel újra. A pitvarba téglából rakattak tűzhelyet, melynek tetejére vasból való tüzhelylap került, de igen sok helyen a pitvarba vasból készített tűzhelyet tettek. Az igy megnagyobbodott pitvart már lakásként használták. Ugyanígy laktak a hátulsó házban is. A harmadik időszak 1951-től kezdődött és még napjainkban is tart. Ez az időszak hozta a lakásépítkezésben és a berendezésben a legnagyobb változást. A termelőszövetkezetek megalakulásával, illetve a lakosságnak a szövetkezetbe lépésével a lakásokban bizonyos helyiségek felszabadultak, s ezeket a tulajdonosok lakóhelyiségekké alakították át. Az első- és hátulsó ház megmaradt. A pitvart átalakították előszobának és éléskamrának oly módon, hogy a közepén egy válaszfalat rakattak és a válaszfalra ajtó került. A korábbi kamra lakókonyha lett, a csűrből alakították ki a kamrát. Ugyanakkor megindult a régi szalagházak lebontása és a tömb vagy kocka alakú házak építése. Egymás után épülnek ma is a faluban a tömblakások, amelyek lassan uniformizálják, egyhangúvá teszik ma a falut. Jellegtelen, egyforma épületek ezek, dehát most már ez a divat, ez számit rangos épületnek. é A szalagházak hossza Karcsán 18-20 méter volt. Ebből az elsőház 5x5 méteres, a pkvar 3xíjj, a hátulsóház 4x5 , vagy 5x5 méteres volt. Ebben az időben még földes lakásokat építettek. A szoba földjét hetenként egyszer feltapasztották, majd tapasztás után finom homokkal felszórták. A falakat kivül-belül fehérre meszelték egészen az 1950-es évek elejéig. 1950-től kezdett terjedni a .festett fal. Ma már ritka az olyan lakás, ahol fehér lenne a szo-