Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

hordókat, hogy szállításuk könnyebb legyen, fülüknél fogva házilag készített spárga fogantyúval látták el.Azok, akik nem kézben, hanem hátizsákjukban szállították az ételhordójukat, rendszerint szíjjal zárták le. Később - a spárga fogantyú helyett - már gyárilag, fogantyúval ellátott ételhordók kerültek használatra. Ritkábban vették igénybe - főleg az I. világháború előtt - a füles, vagy fülnélküli, kantárba, bujtatott, fogantyú nélküli cserép ételhordókat /38. kép/, de a gyakori törésveszély miatt lassan megszűnt a használatuk. Ezeket gömöri vándorc sere pes éktől vásárolták. Általában egy- és két literesek voltak ezek az edények. A kantárt gatyamadzagkészitők kenderfonalból készítették. Rendszerint krepp-papir, vagy kékfestő oldatban kékre 5 és pirosra festették. Ebbe bujtattak a cserép ételhordót. Az étkezőhelyiségek hiányában a reggeli elfogyasztása a munkahelyeken, vagy azok közelében történt, deszkából összetákolt lócákon, téglára helyezett deszkalapon, padokon /39» kép/. Hűvös, hideg időben a kemencék mellett, nyáron árnyékosabb falrészek tövében, vagy a műhelyekben összetákolt kis széken, deszkadarabokon, satupadokon, forgácsológépek lapjain, stb, ülve, télen a kályhák körül csoportosulva, vagy hütőpadokon melegedve ettek. Azok a dolgozók, akik főtt ételt vittek reggelire, jóval fél nyolc előtt az üzemrészek kemenceajtóiban, kovácstüzön, kályhákon, vagy tüzes bugavégeken melegítették azt meg. A műhelyekben csengetéssel jelezték az étkezés kezdetét és végét. Reggelizés közben viták folytak, Kicserélték gondolataikat, híreket közöltek egymással, vagy szakmai kérdésekben vitatkoztak. Más volt a helyzet a kohászati termelő üzemeknél dolgozók esetében, ahol folyamatos volt az üzem. Itt - 275 -