Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

1. Kötélcsinálás Karcsán ritkán használták a jószágra, a gazdasági munkáknál a városban vett kötelet. Elkészítették maguk. Szösz volt minden háznál, kötélverő szék is található volt néhány darab a faluban, igy nem volt akadálya a kötél házilag való elkészítésének. Kötelet tavasszal és ősszel készit ettek. Tavasszal a szénahordáshoz, majd aratás után a terménybehordáshoz kellett rudallókötelet, hosszukötelet készíteni, ősszel pedig a szarvasmarha legelőről való beszorulására kellett felkészülni, az elhasználódott marhakötelek helyett kellett ujat készíteni. A kötélcsináláshoz legalább négy ember kellett, de sokszor 5-6 ember is összeállt. Mindenki vitt magával szöszt a kötelekhez és megkezdődhetett a munka. Egy ember a kötélverőszékre ült és forgatta a kötélverő két karját, két ember pedig eresztette a szöszt és igy sodorták a kötélágakat. A kötél négy szálból készült. Amikor egy vagy két szállal eljutottak a kivánt méretig, ott kikötötték a szálakat valamihez, majd újra engedtek, illetve sodortak két szálat. Amikor készen volt a négy szál, következett az összesodrás. Az összesodráshoz szükséges volt egy tábla, melyen négy lyuk volt • Ezt felrakták a négy szál sodrófájára, ezzel forgatták együtt a négy szálat. Ezenkívül kellett egy bolhá

nak nevezett fa, amelyei a négy szálat kötéllé sodorták ugy, hogy ennek a bolhának a vájataiba szorították bele a kötélszárakat és ugy engedték össze. Ez ugyanis megakadályozta, hogy a kötélszálak összegubancolódjanak. Tehát a kötélverő széken.ülő ember forgatta a négy szálat, egy másik ember ereszt ette össze a bolhával a kötelet a túlsó vé-262-