Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

11. Kendermunkák A kendermunkák nagyrésze csak társasmunkaként volt végezhető. A segítségadás már a kender "kinyüvésénél" megkezdődött. Amikor megérett a kender, a gazdaasszony szólt néhány asszonynak /ismerősnek, szomszédnak, komaasszonynak/, és együtt "nyütték" ki a földből a szálakat. Ugyanezek áztatták el, majd szedték ki, vagyis "hányták" ki a vízből. Egyik a másiknak ségitett, mert ezek a munkák olyanok voltak, hogy ügyesen kellett végezni. Amikor a fonalat megfonták, szapulni kellett, majd kimosni. Ez rendszerint február második hetében történt. Egy teljes napi szapulás után másnap reggel kellett a fonalat mosni. Ha a tulajdonosa egyedül akarta volna ezt a munkát végezni, szinte egész nap megtartott volna. Márpedig ekkor még nagy volt a hideg, és ha azon a napon történetesen hóvihar volt, akkor is mosni kellett. Hogy nem volt szívderítő olyan hidegben mosni a szabad ég alatt, az biztos. Az is igaz viszont, hogy szégyen lett volna megijedni a hidegtől. Ilyen mondás járta: "Asszonytól, lánytól hét singnyire jár a hideg." Ehhez a munkához tehát nagyon kellett a segítség. Segítettek ebben a férfiak is. Nekik kellett korán reggel a K arcs a jegén kivágni a mosóvekét /mosóléket/, és ők vitték el a fonalat és a mosószékeket. Amikor mindent elrendeztek, az asszonyok megkezdték a mosást. Időnként a férfiak hazulról kézvizet vittek az asszonyoknak /forróvizet/, hogy amelyiknek fázik a keze, a kézvizben megmelegíthesse. Amikor befejezték a mosást, a fonal tulajdonosa az asszonyoknak italt és ebédet adott. Volt -260-