Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

nös. Aki segitségre szorul, az igyekszik is visszasegít eni a segítségképpen kapott munkát. Éppen ezért nem is lehet csak szívességből végzett munkának tekinteni a segítséget, hacsak nem kerül olyan helyzetbe a segítséget kapó, hogy nem tudja a segítséget viszonozni. Az ilyen esetben a segítséget adók nem is tartanak igényt a visszasegitésre, és ezt meg is mondják. Ekkor ugyanis emberi kötelességük teljesítéseként fogták fel mindenkor a segítségadást. 1. Az építkezés A legrégebbi társasmunkák közé tartozik. Karcsán mindig segítséggel történt a házépítés. Nem is lehetett volna hozzákezdeni és lebonyolítani, ha a rokonság, a jóismerősök, a szomszédok, az utcabeliek nem álltak volna az építkezni szándékozó mellé. Itt azonban sorra kell vennünk az építési módokat. A mocsarak lecsapolása előtt a faluban paticsfalu házak épültek. Ennél az építési módnál nemcsak az építkezés megkezdésekor volt szükség segitségre, hanem már egy esztendővel előtte. Már ekkor ki kellett ugyanis vágni az erdőben a sarok-, mester-és sorgerendának, valamint a tetőre szükséges fákat. Ezt pedig az épitő egymaga, de még a családjával együtt sem tudta volna megtenni. Ezért amikor elhatározták az építést, segítséget kértek és kaptak a faanyag kivágásához és hazaszállításához. Erre rendszerint télen került sor. Az épitő szólt legénykori cimboráinak, komáinak, rokonainak, a segítségükkel vágta ki a fát - 248 -