Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Dobosy László. Ózd régi települése

Cséples után az értékesebb szálastakarmányt is berakták a rakodóba, mig a bejáróba a szekerek, gazdasági eszközök kerültek. Ha a szecskavág

ó részére nem volt külön helyiség, akkor azt is a bejáróba helyezték el. Az udvar felőli nagykapun egy kisebb ajtó is volt, általában ezt használták. Amikor még kézzel csépelték a gabonát, esős időben és az ősz beálltával a bejáróban verték ki a kévékből a szemet cséphadaró

val. A csűrhöz közel rakták boglyáb

a, vagy kazalb

a a csűrben el nem férő szénát és kukoricaszárat. A hegyoldal kezdeténél ásták meg a krumpli- és a takarmányrépa- /burgundia/ vermet. Ma már csak két helyen használják a csűrt rendeltetésének megfelelően. A többi csűrben a házból kikerült, ma már nem használható eszközöket, bútort, tűzifát tartják, vagy autógarázsnak használják. A község nyugati oldalán csak néhány helyen volt pince a hegyoldalban, mert erősen vizenyős a talaj. Csak az utca északi részén volt szárazabb a föld, itt ástak is minden telken pincét a kazal, vagy a csűr mögött. A keleti oldal meredekebb, a talaj szerkezete is más, szárazabb, homokos. Itt csaknem mindegyik családnak megvolt a maga pincéje. Ezek ma már elhanyagolt állapotban vannak. Többségük omladozó, nem használják. Régebben a telkeken nem volt kut. A vízszükségletet az utcán lévő négy gémeskut

ból biztosították. A kutak a Tóth

» Mengyi,Bárdos és Szántó had telkei előtt voltak. E vizet csak a háziállatok itatására használták, mert talajvíz volt. A főző és ivóvizet a nyugati oldalon több helyen feltörő forrásvíz biztosította. Ilyen forrás volt a ma 48-as ut 48, 54, 68. házszámu ház telkén, de leg-23-