Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

talánossá lett a templomi keresztelő, akkor még a legnagyobb téli hidegben is ott keresztelték meg a gyerekeket« A keresztelések általában szabadszombatra, vagy vasárnapra esnek. A meghívottak munkaviszonyban vannak valahol és előfordul olyan is, hogy lnem helybenlakók. A keresztszülők legtöbbször a testvérek, vagy a rokonok közül kerül ki. Keresztszülő lehet éppen a munkahelyi barát is. Különböző életfelfogásuak, szemléletűek a keresztszülők. Az életkor viszont nagyjából azonosaknak mondható. A keresztszülőnek a vallása nem lényeges, csak akkor derül ki, amikor a lelkipásztor hivatalból megkérdezi a feleket, hogy anyakönyvezze. A gyerek, akit keresztelünk, legtöbbször a gyerekszobába van. A keresztelés is ott történik meg. Az ünnepi társaság fennállva vesz részt a rítusban. A keresztanya fogja a kicsit és ő is tartja a keresztvíz alá. A liturgia ugyanaz, mint a templomi keresztelés esetében. Énekszó nem minden esetben van. Ha a család és a jelenlevők eléggé szekularizáltak, abban az esetben nincs énekszó, hiszen nem ismerik az énekeket, sőt a kötelező imádságokat /Uri imádság, Apostoli hitvallás/ sem. Az egész szertartás kb. 10-12 percet vesz igénybe. Meg kell jegyezni , hogy kellő tisztelettel hallgatják végig a tanítást és szinte érződik az, hogy érdekli őket, hogy most mi is történik. A szertartás után illendően megköszönik a szolgálatot és a társaság egy másik szobába vonul át, ahol már teritékre áll az asztal, vagy összetolt asztalok. A létszám a család nagyságától és a meghívottak számától függ. Kifejezetten családi esemény, melyen a résztvevők kb. 8-16-ig számban vesznek részt. A lakmározás köszöntéssel kezdődik. Az első poharat a szülők és nem utolsósorban a megkeresztelt kisgyermek egészsé-