Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

Már a 4-5 éves gyereket is odaültették a bölcső mellé, hogy ringassa a kicsit, A 7-8 éves lányka már tisztába teszi, a 9-10 éves pedig már füröszti is a kisebbet. A mondókákat, dalocskákat, versikéket legtöbbször csak az első gyereknek tanitotta meg a szülő, mert a többit már ez tanitotta. A gyerek mozgását, cselekvését egy-egy mondókához kapcsolták. A pesztonka ugy tanitotta járni a kicsit, hogy legugolt elé és hivogatta: "lili, baba, Uli". Ha már tipegett, igy biztatták: "Jár a baba, jár, mint a kismadár!" A bölcső ringatása közben ezt dúdolták: "Hóc, hóc Kassára, ketten menyünk vásárra. Szénát, zabot a lunak, nagyot fingik Palkónak'.' Altatás közben ez járta: "Csucsuj, baba; nincsen papa, mert megette a pesztonka". A nagyszülők szivesen énekelték a bölcső ringatása közben a következő dalt: Vótam én Győrbe, győri vásárba, Lovat is vettem, nyeregbe fogtam. Arany a szőre, réz a patkója. Fordult ki, fordulj ki aranyos rózsa. /Dallama hasonlit az Esik az eső, hajlik a vessző... kezdetű dalhoz./ Ha karjukon hintáztatták a gyereket, ezt a mondókát gügyögték: Egy üveg alma, két üveg alma /ezt 10-ig mondták/ Tiz-tiz tiszta viz, Keljetek fel menyecskék, Fejjétek meg a kecskét. Három lábú, négy lábú, Szállj le a hórinkáról. Ha a gyerek harangozott a lábával, ezt mondta: -196-