Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

IV. A munka tanulása A paraszti munkát nem tervszerű, tudatos oktatással tanították. A gyermek kicsi korától látta, figyelte szülei, testvérei munkáját, szórakozásból is utánozta őket. Ha valaki egy munkát el tud végezni, büszkén dicsekedhet egykorú társainak. Tavasszal és nyáron szivesebben dolgoztak a mezőn, mint az iskolában. A szülők már a negyedikes gyereket is kivették az iskolábul

, mert kellett a segitség. Úgyse lesz ebbül pap - mondták a tanitónak. A gyermekeknek ritkán mutatták meg, hogy ezt vagy azt hogyan kell csinálni. A legtöbb munkafogást magától leste el. Igaz, a szülő gyakran ráripakodott, hogy ne lábatlankoggy mán! Ha sürgős volt a munka, inkább megcsinálta ő, mivel a gyerek csak piszmogott vele. Az asszonymunkát tanulták meg a leghamarabb, mivel édesanyjuk, nagyanyjuk vagy lánytest vérük ügyelt rájuk leginkább. Ha a szerszám, munkaeszköz rosszul áll a gyerek kezében, a szülő rászól: "Hogy áll az a kasza a kezedbe? így kell áztat fogni!" Amikor a gyerek nyáron ebédet vitt, mig szülei ettek, ő addig dolgozott. "Pedzi mán!" - néznek össze ilyenkor a felnőttek. A gyermekeknek nekivaló e

szközöket készitenek: kiskapát, kisostort, guzsojt. Ha a gyerekre testvére vigyázott, hamarabb kezdte a munkát. "Ez hamarabb dógoztatta, hogy neki kevesebbet kejjen csinálni!" Gyakran ezért biztak a gyerekre különféle munkát, feladatot, hogy elmaradjon

, ne legyen láb alatt, ne csavarogjon. A lányoknak serényn

ek kellett lenni, mert ha lusták voltak, azt mondták nekik, hogy nem veszik el őket majd feleségül. Kezdetben a könynyebb, a szórakoztató munkát végzi a gyermek. Már a járni tu- 190