Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Dobosy László. Ózd régi települése
salakköveket is felhasználták. Lábazatul a könnyen faragható bodrogkereszturi követ hozatták, és kvaderos faragással alakították. Amikor a gyárban bővítések, vagy kemence átépítések voltak, a kikerült bontási anyagot is felhasználták lakóházak építésére, bővítésére. Különösen a mellékhelyiségeket , ólakat építették e bontásból származó vegyes téglából. Községünkben a lakóházak épitésanyaga igen változatos ma is. Találunk salakból vert falakat, melyeknél a sarkakat, pilléreket és nyilásszegélyeket salaktéglából erősítették meg. A bontásból származó üzemi samott-téglákat is felhasználták. A leírásban szereplő két házsorban csak szelemen nélküli tetőszerkezetet találtak. A szarufák kereszt-kötéss el, kakasüló vel vannak megerősítve. A felrakott szarufák alsó végei több háznál alig érnek 20 cm-re lejjebb a koszorufánál, s igy a "csurgás" nagyon közel esik a falsíkhoz. A tetőforma igen változatos. A régi házaknál uralkodó a kontyos tető, de találni kanfaros tetőt és csekély számban nyereg- és félnyereg tetőt is. Megvizsgáltam 40 háztetőt, ebből 30 kontyos, 8 kanfaros, 1 nyeregtetős és 1 félnyeregtetőset találtam. A tetőfedés, a héjazat régen szalmazsup volt, de mint mondják, fenyőfából készített zsindelyt is használtak. A múlt század végén tértek át a cserép használatára. A közvetlen környékünkön nem tudták ezt beszerezni, ezért több kocsisgazda összefogott és egyszerre 8-10 lovaskocsival mentek Susan, Rimaszécse n keresztül Gömörb e. A .Rimaszombat on túli Zsaruzsá ból hozták a cigánycserépn ek nevezett tetőfedő anyagot. Csak az első világháború után terjedt el az úgynevezett gyári cserép alkalmazása. Lemezzel fedve csak egy házat találtam. A gyári cserép
