Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

"Amott van egy kis ház, Árgyiius a neve. Arait abba főznek, keserű a leve. Asztal is van benne, meg is van teritve, Pohár is van rajta, méreggel van tőtve." Ha ezt énekelték, karikába fogóckottak é

s táncoltak erre a dalra: Megkötötték nékem a koszorót... A szokásosnál nagyobb fiatalok sem maradtak ki. Téli estéken három-négy család összeült fonni. Az ilyen helyekre természetesen a legények is elmentek. Szombatonként lányfosztót rendeztek. Egy-egy családból mindig a legidősebb lány hivta meg a falubeli lányokat talut fosztani

. Munka közben daloltak, játszottak, Később megjelentek a legények is. Ha befejeződött a munka, a háziasszony cukros tengerivel kinálta meg a segitőket. Ezután megkezdődött az igazi szórakozás. Sok alkalommal a házigazda elővette citeráját, daloltak és táncoltak. Karácsonykor és újévkor kántálni jártak. Az 1920-as évektől már énekkar is működött a faluban. Legtöbbször a temetéseken és a templomban énekeltek. Nagyobb ünnepekre /karácsony, húsvét/ szindarabot tanult az ifjúság és ezt adták elő a falunak. Előadás után táncmulatság volt. Vasárnap a templombajárás elmaradhatatlan volt. Rozvágyon istenfélőn

ek nevelték a gyerekeket. Reggel az iskolából közösen mentek a templomba. Az egészen kicsi gyereket is elvitték, anyja, vagy nagyanyja mellett ült az asszonyok padjában, még ha fiu is. Az iskolás lányok az urasztala körül ültek. A fiuk bárhol ülhettek a férfiak padjában. Vasárnap a karban voltak, a tanitó ügyelt rájuk. A legények, amig meg nem nősültek, a karb

a jártak, majd a férfiak padjában ültek. -188-