Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Dobosy László. Ózd régi települése

csűr is. Itt indult meg először a keresztirányú felaprózódás. A telek fekvése is rosszabb volt: az udvar után rögtön a meredek hegyoldal kezdődött, amit legelőnek használtak. E soron ma is találhatunk vertfalu épületet, s földes padlóju szobát. II. A lakóház A lakóházakat közvetlenül az ut mellé építették, az oromfal és a két ablak néz az utcára. Virágoskert, vagy üres terület nem volt a ház és az ut között. Az udvart az utcától kapu, vagy kerítés nem választotta el. A telkek mindkét utcasoron kelet-nyugati irányúak s igy a házsorok is ehhez alkalmazkodva épültek. Az udvarok 28 %-a. egy házsoros, s ilyen volt a századforduló idején is. Ezeknél a legjellemzőbb, hogy a lakóházak a telek északi oldalán, a telekhatárra épültek. Ennek oka a helyes törekvés, hogy a nyílászáró szerkezetek /ajtók, ablakok/ déli irányba nyíljanak, s igy több napfény jusson a lakásba. Másik^ jellemző vonás, hogy a lakóházzal szemben, a telek déli határán ki nyárikonyhát és fáskamrát építettek. A nyárikonyha általában a konyha kijáratával szemben volt. Több helyen a baromfi- és disznóól i

s ezen a déli telekhatáron volt a lakóház végződésével szemben. Ha több család lakott egymás mögött az udvarban, mindegyik konyha bejáratával szemben megvolt a nyárikonyha és fáskamra. Ma is jól látjuk ezt a József Attila ut 41. sz. háznál. Héhány helyen a két melléképületcsoport között egy kis virágoskert

et is kialakítottak az utóbbi időben.