Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Dobosy László. Ózd régi települése

sen befolyásolta az átalakulást. Feleslegessé vált a fuvarozás, s igy csökkent az állattartás. A mezőgazdasági tevékenység csökkenését gyorsitotta a gyár és gyári lakóterületek terjeszkedése a j •'•" *- • " 3 mezőgazdasági müvelés alatt lévő földek rovására. Ennek következtében több gazdasági épület vált feleslegessé. Ezeket alakították lakóházzá. Ugyanakkor a vasgyár századvégi nagymérvű fejlődése, bővülése mind több munkáskezet igényelt. Ennek arányában megindult a munkaerő bevándorlása az ország legkülönbözőbb területeiről. Számukra a gyár a beáramlás arányában lakást biztositani nem tudott, s igy a községben igyekeztek elhelyezkedni. E betelepültek vagy bérbevették a gabonáso

kból, istállók

ból kialakitott lakószobát, vagy telket igyekeztek vásárolni. Mivel a letelepültek többsége csak kevés pénzösszeggel rendelkezett, annyi területet vásárolt, /30-40 a-öl/ amennyire egy kisebb méretű szobát, konyhát épithetett. Így alakultak ki az egymás mögött sorakozó, egymáshoz ragasztott házak sorai, a közös udvarok sajátos formái /5. kép/. Ez adja meg a régi Ózd két utcájának érdekes és egyéni utcaképét, arculatát. Ez az oka, hogy egy-egy udvarban egymásután és egymással szemben 10 - 16 önálló család is lakik a saját kis telkén. A két legkorábbi házsoron kivüli épitkezés is ebben az időszakban indult meg, ezt is a vasgyár rohamos fejlődése inditotta el. Igy 1898-ban Bodor biró elsőnek épitett házat a falu fölött, a Kertmegi dűlő

ben. Ezért a régi ózdiak még ma is Bodor utcá

nak nevezik a mai Bartók Béla utcát. 1900-ban osztották ki házhelynek a Kántorföldeket, a kovácsműhely melletti temetőtől a Cser-