Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Hoppál Mihály: Népi gyógyítás

szalmaszállal nyomkodták meg a tyúksegget. A felrepedt bőrkeményedésre, a törésre, is ezt kenték (Cekeháza, Fony). Az emberi és állati szőrzetet egyaránt a mágikus tisztító jellegű füstöléskor használták. A megijedt vagy szemrülesett gyermeket az ott tartózkodók hajával, az anyja hónalji vagy máshonnan vett szőrivel füstölték meg (Mogyoróska, Pányok). Minden bizonnyal ebben az esetben & füstölés motívuma a leglényegesebb elem, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül azoknak a tárgyaknak a csoportját sem, amelyek képesek szimbolizálni — a pars pro totó elve alapján — a személyeket. Ezekhez tartozik a szőr is. Talán könnyen éghető volta és átható szagot árasztó tulajdonsága miatt. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a kutyaharapást is megfüstölték, lehetőleg ugyanannak, vagy ha ez nem volt lehetséges, más kutyának a szőrével. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az emberi váladékok — elenyésző kivételtől eltekintve — mágikus gyógyító funkcióban kerültek alkalmazásra a zempléni népi hagyományban. Állati tartozékok. — Több empirikus magot találunk az állati eredetű anyagok felhasználásában. Talán azzal is magyarázhatjuk ezt a jelenséget, hogy a paraszti háztartás igyekszik minden anyagot felhasználni s így könnyen juthatott a hasznos gyógyító tapasztalatok birtokába is. Az állati vizelet és trágya felhasználásának ismertetésével kezdjük felsorolásunkat és itt könnyen utalhatunk a megfelelő emberi váladékokkal való kapcsolatra is. Viszketegre a disznó pisi jó — ajánlották a régiek (Pálhaza, Korlát). A viszketeg kifejezést bőrbetegségre éppúgy, mint valami rovar- vagy csaláncsípés okozta fájdalomra egyaránt használták. Lóganaj kicsavart levét vagy lóhúgyot kell inni kójikára (Pere) vagy kődökcsemerre (Abaújszántó, Boldogkőváralja, Pányok, Mogyoróska, Abaújvár), mindkét elnevezés az igen erős gyomorrontás neveként használatos Zemplénben. Az állati eredetű trágya nagyszámú adatunk alapján hasznos szer a lábbeli által okozott bőrkeményedés megpuhítására. Adataink zömmel a tehéntrágyát említik, de előfordul az ember- és disznóganéj is (Abaújszántó, Abaújvár). Hasonlóképpen általánosan elterjedt volt a marhatrágyának a gyülevények szívatására való felhasználása. A hideglelősnek összetört fehér kutyaszart adtak be tejben (Fony, Boldogkőváralja). Fájós fogra a határban nyúlpiszkot kerestek (Füzér). A tojásfehérjét használták fel, ha valaki leforrázta vagy megsütötte magát, bekenték vele (Zemplén nyugati oldalán általános). Érdemes megemlíteni, hogy a szemrüleséskor használt tojásöntésben csak a tojásfehérjét használják fel. Feltehetően tulajdonságai alapján alkalmazzák — mindkét esetben — a tojásnak csak ezt a részét. Égésre vagy sütésre édöstejet (Pusztafalu) vagy tejbe áztatott ruhát (Mogyoróska, Hejce), tejfeles libapelyhet (Fony, Abaújszántó), aludttejet (Füzérkomlós) tettek. Aludttejes ruhát a fájós szemre is rakták (Abaújszántó, Kishuta, Mogyoróska, Pere). Tejfeles pelyhet, tejben áztatott tésztafélét kell a kilisre tenni — ezt a gyógymódot igen sokszor, mint kipróbált módszert említették. Édes tejben főzték meg a kéztörésre mindenütt használt feketenagdlyt. Baskón pedig a tüdőbajossal kecsketejet itattak. Egész Zemplénben ismerték és alkalmazták azzal, aki sok pálinkát ivott és meggyúlt benne az ital, hogy tejet öntöttek a szájába. Az eddig felsorolt adatok arra mutatnak, hogy a tej kémiai 247