Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Hoppál Mihály: Népi gyógyítás

használni, mert az idős asszony gyógyító munkája közben egy Miatyánk, egy Üdvözlégy elmondása után csupán egy rövid ráolvasásból állt: „Nap hegy mögé / zsebre ganajba!" ezt elismételte háromszor, miközben egy orsószárat húzogatott oda-vissza háromszor a kisgyermek ajkait érintetve. (Az első fényképezés alkalmával, rekonstrukciószerűen egy szomszéd kisleányon mutatta be a gyógyítás lefolyását. A filmfelvétel idején pedig karon ülő kisgyermek volt a páciens, s elmondta, hogy a felvétel előtti héten is hoztak hozza zsébrés gyereket, akire ő ráimádkozott.) A hetvenes évek közepén tehát még élő gyakorlat volt a ráolvasással gyógyítás Zemplén egyes községeiben. Fonyban a zsébrére imádkozáson kívül gyakorolták még a tojásöntést és a szenesvízkészítést, mindkettőt rövid imák és ráolvasástöredékek kíséretében. Az anyatej felhasználására is találtunk adatokat. Fájós fülbe a szoptatós asszony tejéből fejtek. A Hernád-parti Perén a bábaasszony pedig arra emlékezett, hogy akinek kankós folyása volt, annak a szemfájására szintén anyatejet tettek. Szélesebb körű gyűjtéssel kellene kideríteni, hogy milyen képzetek kötődtek az anyatej ilyenfajta gyógyító használatához. A szerelmi varázslásoknál gyakran használták a havibajos vért (Abaújszántó, Abaújvár), de hatásos gyógyszerként említették a bőrkeményedés elleni szerként is (Gibárt, Fony, Korlát, Hejce), ez utóbbi adat az ország más tájain nem ismert. Az előbbi felhasználása viszont széltében ismeretes, ez érthető, mert itt a népi tudat a nőknek e ciklikusan visszatérő tisztulásához kapcsolt. Feltételezhetően a bevált tapasztalaton alapult a takony alkalmazása. Ha a cipő vagy csizma feltörte a lábát, a mogyorófát szénné égették, takonnyal összekeverték és azt tették rá a sebre (Abaújszántó, Árka, Gönc, Korlát, Pányok). Egyelőre nincs kiderítve, hogy van-e valamilyen empiriás alapja a következő kezelésnek: akinek zabolája vagy kocikja van, annak a szája szögletét fülzsírral kenték be (Abaújszántó, Gibárt, Gönc, Korlát, Kishuta, Pálháza, Vilyvitány). Az emberi vizelet és bélsár szintén felhasználásra került a zempléni nép gyógyító szokásaiban. Általánosnak mondhatjuk Zemplénben azt az elképzelést, hogy a szemrülesést vizelettel gyógyították. Megemlíthetjük itt, hogy a vizeletet az ing visszájával törölték le. A cselekedetek sorrendjét vizsgálva azt látjuk, hogy a betegséget először a vizelettel kezelték és csak azután kapcsolódott hozzá egy „visszájám?' (vagyis a fordított cselekvésre utaló) elem. A sárgaság egyik mágikus indítékú gyógyításmódja lehetett régen, hogy a beteg menjen a csenál tövére pisilni. A ráolvasások egyik csoportjában, mint a betegség elijesztéseként szerepelt a fekáliák említése. Tapasztalaton alapuló gyógymódként említették az emberi vizelet alkalmazását az erős gyomorrontások esetén. Érdekes negatív előjelű szerelmi varázslatként foghatjuk fel a következő esetet. Pányokon történt meg, egy pálházai adatközlő szerint, hogy ha a szülők azt akarták, hogy a fiuk ne vegye el a lányt, vegyenek a lány félre való dolgából és azt etessék meg a fiúval tudtán kívül, biztosan elhagyja majd a lányt. Ráolvasásaink egyik csoportjában a fenyegetés erősebb formájaként használták az emberi bélsár említését, de Mogyoróskán a fenyegetés beváltására is emlékeznek, mégpedig eredménnyel, amikor emberganéjba mártott 246