Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Barna Gábor: A hiedelmek alakjai a zempléni-hegység falvaiban
hallunk más alakot is emlegetni. Ezek közül viszonylag nagyobb számban a macska, 20 a ló 21 és a fehér vagy fekete kutya fordul elő. A boszorkány kutya képében az éjjel úton járókat szokta kísérgetni {Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja). Egy regéci történet szól a báránnyá változott boszorkányról. Egy ember haza akarta vinni, de túl nehéznek találta és ledobta, mire a bárány emberi hangon megszólalt, majd eltűnt. Az esetről fenn is maradt egy mondás: Nehéz, mint Demkó János báránya. Egy-egy adat szól a kígyóvá {Regéc, Mogyoróska, Fony) és szarvastehénné változott boszorkányról, bár elképzelhető, hogy ez utóbbi alakváltozatra a boszorkányok Luca-székről történő felismerésének képzete hatott {Regéc). Az általánosan ismert, béka alakba átváltozott boszorkányt vasvillával kell átszúrni, vagy megverni. Az eljárás a rontó megbetegedését, lesántulását hozza maga után. Az öklömnyinél nagyobb békát helyenként boszorkány békának nevezik {Regéc, Újhuta). 22 A boszorkányok időközönként bizonyos helyen gyülekezni szoktak. Csoportosulásuk helye vagy egy hegy, olykor emlegetik az abaújszántói {Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja) Sátorhegyet, és a Tokaji hegyet {Mogyoróska) 2 * vagy pedig a keresztút. Ezekre a gyűlésekre az általánosan ismert képzet szerint seprűnyélen lovagolva mentek el, de ritkábban a macskát is meglovagolták. Ennek megelőzése érdekében a macskák nyakába piros szalagot kötöttek {Nyíri). Gyülekezésük időpontja éjfél, s ez általában is tevékenységük ideje. Vándoriparosok, vándorárusok tapasztalatára hivatkozva szórványosan hallhatunk történeteket a boszorkányok mulatozásáról éjnek idején, valamely keresztútnál rakott tűz körül, vagy valahol a réten. Árkán ennek helyét pontosan tudni vélik, mert ott kör alakban fekete a fű. 24 A boszorkányok tánchelyeként említik még a. forgószelet is. A boszorkányokat különböző úton-módon igyekeztek felismerni. Ennek vidékünkön legismertebb módja a Luca-naptól karácsonyig készített lucaszék segítségével történik. Fábó\,Mogyoróskán bükkfából készítettek egy kis méretű, fúrott lábú gyalogszéket, amely 13 nap alatt lett készen. Ezt készítője elvitte az éjféli misére. A templomban a bejárati ajtó körül, hátul állította fel és ült rá, maga köré pedig szentelt krétával kört rajzolt (általános), vagy a magával vitt mákból szórt egy kört {Mogyoróska). Úrfelmutatáskor, amikor a pap a szentséggel kifordult, a lucaszéken ülő meglátta a boszorkányokat. De ekkor már igyekezett is kifelé, miközben elszórta a magával vitt mákot, vagy szentelt dudvát {Fony), nehogy a boszorkányok elfogják és „széttépjék". Útközben a lucaszéket is szét kellett rázni és eldobálni {Abaújalpár, Fony). A boszorkányokat nagy, ágas-bogas szarvukról, valamint lólábukról {Boldogkőváralja) lehet felismerni. A lucaszék készítőjét addig nem tudták a boszorkányok elfogni, amíg a harangozás tartott „félmisekor". Ezért a hosszabb harangozásra mindig megkérték a harangozót. A boszorkányok lucaszékről történő felismerése tágabb vidékünkön is általános. 2 5 21. Nyíri, Vágáshuta sgy. 22. NÉMETH Ibolya gy. 23. A tokaji hegyre járást említi az 1731-es boszorkányper is. SCHRÄM Ferenc 1970. II. kötet 696. 24. BARTA János gy. 25. Vö.:CSULÁK Mihály 1966. 360-361. (Abaújvár); BOROVSZKY Samu é. n. 159. (Királyhelmec); DAKOS Irén-NAGY PÁL Éva 1971. 152-153. (Karcsa). 13 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 193
