Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A hiedelmek alakjai a zempléni-hegység falvaiban

elvigye, s vele együtt a hasznot is (Mogyoró

ska). Másutt (Abaújvár) egy egész sor védekezési eljárást alkalmaztak: a háztól Luca-napján semmit sem volt szabad kiadni; az istállót tömjénnel kifüstölték; a macskára keresztet vetettek; az istállóajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak.

16 Figyelemre méltó történet szól egy boldogkőváraljai csordásról, aki - a tehénrontás megelőzése érdekében — az áldozáskor szájába vett szentostyát nem nyelte le, hanem a tehén szarvába fúrt lyukba tette, hogy „a boszorkánynak ne legyen hatalma a tehenet megrontani". Mogyoróskán e célra egyéb szentelt tárgy is megfelel. A megrontott tehenet különféle módon igyekeztek meggyógyítani. Ha rúgott a tehén és nem adott tejet, tüzes félpatkóra (Árka, Abaújalpár), késre fejtek (Boldogkőváralja), vagy egy kevés lefejt tejet egy edényben a kéménybe akasztották (Boldogkőváralja). Mogyoróskán talált fél lópatkóra kell fejni, s a patkót verni. Akkor megjelenik a rontó személy, akihez nem szabad szólni, s akkor visszaadja az elvitt tejet. Főzni kell az udvaron az istállóküszöb alatt talált rontást, tárgyat, a megjelenő boszorkány ekkor is visszaadja a hasznot (Fony).

1 7 Emberek megrontásáról meglepően kevés történet szól. Ilyen történeteket legfeljebb a szoptatós anyáról és kisgyermekéről mondanak. A rontás megelőzése érdekében a kisgyerek bölcsőjébe egy ruhába csavartan három darab szentelt proszforát (áldozati kenyér) tesznek, vagy pedig egyenesen a gyerek nyakába kötik azt (Mogyoróska). A kereszteléssel pedig lehetőleg sietnek, nehogy a boszorkányok a gyermeket kicseréljék (Boldogkőváralja). Az emberek megrontásának leggyakoribb módjaként azt emlegetik, hogy a boszorkányok „zacskókba varrtak rontást, füveket, dudvákat" és a keresztútra dobták (Mogyoróska), vagy pedig babot, zabot, árpát öntöttek a keresztútra. Aki ezeken átment vagy felvette, rontásba lett. Azt mondják, átment a rontáson (Nyíri). Emberek megrontásával vádolták a Kassán és környékén ténykedő boszorkányt, olvashatjuk peranyagában.

18 A másutt közismert lóvá változtatásról és emberek meglovagolásáról - bár egy 173l-es zempléni boszorkányper is tudósít — ma nem szól történet.

19 Különböző erdei szellemek és a boszorkány képzetkörének keveredését mutatja, hogy az úton járó, éjjel úton levő emberek elvezetését, tévútra vezetését hol a szellemeknek, hol pedig a boszorkánynak tulajdondítják. Elvod'ilták a boszorkányok, vagy elvodzilták a boszorkányok, mondják (általános). Erre a kísértetnél még visszatérünk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az elvezetés többnyire láthatatlan alakok által történik. Vizsgált területünk, de nagyobb zempléni környékének is jellemzője, hogy a békát tartja a boszorkány leggyakoribb alakváltozatának. A béka mellett csupán szórványosan 16. CSULÁK Mihály 1966. 362. 17. KOVÁTS Dániel 1971. 359. A tehénrontás gyógyításának több módját ismerhetjük meg Kishutáról, vö.: VOHRADNYIK Géza 1966. 322. 18. KOMÁROMY Andor 1910. 24-25. 19. SCHRÄM Ferenc 1970. II. kötet 696. Ebben szerepe lehet a gyűjtések esetlegességének is. 20. Vö.: KOVÁTS Dániel 1971. 359. Macska alakban szopja a boszorkány a tehenet egy 1736-osabaúji per vádja szerint. SCHRÄM Ferenc 1970. I. kötet 15-26. Macskává változik a boszorkány Kistoronyán (BOROVSZKY Samu é. n. 159.) és Pácinban, ez utóbbi helyen kutyává változott boszorkányt is emlegetnek (MÉSZÁROS Erzsébet 1966.298.). A boszorkány alakváltozatairól a szlovák néphitben összefoglalóan 1.: HORVÁTHOVÁ, Emília 1972. 237. 192