Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban
A kenderfeldolgozás egy-egy munkafázisának eszközkészletét és az előállított résztermékek elnevezéseit tekintve legnagyobb változatossággal a rostminősítés során találkozunk. A rostminősítő eszköz készítésének a Zempléni-hegyvidéken Mogyoróska volt az egyik központja. A díszesen faragott kendermegmunkáló eszközök innen jutottak el nagyon sok szomszédos településre, sőt a Bodrogköz falvaiba is. A minősítő eszköz legfontosabb részét, a szegrózsát is itt készítették, előállítói mogyoróskai cigánykovácsok voltak. A kovácsok ezt adták el, s az eszköz fa részét ki-ki magának alakította ki. Ezért a hegyvidék falvainak rostminősítő eszközformái nagy változatosságot mutatnak. Az általunk vizsgált falvakban általában egy minősítő eszközt használtak. így egyszeri megvonás után két-, kétszeri megvonás után három- vagy négyféle terméket kaptak. (Ez szinte gazdaságonként változott.) Mindössze egy esetben, Mogyoróskán találkozunk kétféle eszköz használatával. A különbség a hasonló forma mellett csak a minősítést szolgáló fogak számában mutatható ki. Természetesen ilyenkor az eszköz is kétféle elnevezést kapott (Mogyoróskán: ecset és pátyoszoló). A minősítő eszköz elnevezései a Zempléni-hegyvidék településein nagy változatosságot mutatnak. így megtalálható és keveredik az ecset, a pátyoszoló és a gereben terminus. Az eszköz ecset megnevezésével Fony, Regéc, Árka, Baskó településeken találkozunk, s ezekben a falvakban a munkaeszköznek ez kizárólagos terminusa. Tekintettel arra, hogy az elnevezés főleg szlovák területen ismeretes, minden bizonnyal ilyen kultúrhatás érvényesülésére gondolhatunk. Ebbe a körbe tartozik - s mint érdekességet jegyezzük meg — a rostfésű Rudabányácskán ismeretes vasgerebe' elnevezését. Szatmár megyéből ide települtek hozták magukkal ezt a terminust, amit aztán a faluban néhányan átvettek, s az utóbbi időben is használtak 18 (5. kép). A rostfésű pátyoszoló elnevezése a Zempléni-hegyvidék településein túl, abaúji előfordulást is mutat. így ismeretes Nyíriben, Pányokon, Abaújváron, Pusztafalun és Bereten (5. kép). Egyedüli, kizárólagos terminusként sehol sem fordul elő, csak ott és azokban a falvakban ismerik, ahol az ecset elnevezést használják. Mogyoróskán úgy emlékeznek erre vissza, hogy „a pátyosz elnevezés abból az időből származik, amikor csak egy, sűrű vasecsetet használtak. Az ecsetben maradt rostnak csepű, a kézben maradt jó minőségű anyagnak pedig pátyosz a neve. Amikor aztán kétszer ecselltek, a legjobb minőségű lett a szál, amit másodszor, vagy a másodikban megecselltek, annak a neve lett a pátyosz. A finomabb fogú ecset aztán pátyoszoló nevet kapott, úgy, hogy ez ma is így van." A pátyosz szó keleti szláv átvétel a magyarban, s a földrajzi elterjedését tekintve ukrán hatásra utal. 19 LebedevaN.I. szerint az ukránban hasonló, tehát közepes rostminőséget jelöl. 20 Szolnoky L. a keleti szlávból átvett sörtés ecsetet és a hozzá kapcsolódó pátyosz, valamint pác rostminőségeket összetartozónak tartja, s úgy véli, hogy a pác és a pátyosz rostminőségek előfordulása a sörtés rostminősítő eszköz, a sörtés ecset 18.VÖ. SZOLNOKY Lajos 1966. 98. Említi, hogy Szatmár és Bereg megyében a szegrózsás rostfésű vasecset elnevezésével találkozunk. 19. Vö. KNIEZSA István 1974. I. 405. 20. Vö. LEBEDEVA, N. I. 1956. 479. 132
