Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

és daloltak karikába fogózva. Tavasszal vagy nyári est idején a. faluközben jöttek egybe; kedvelt játszóhely volt a templomkert és környéke. Fiatal és idősebb lányok rongyból vagy gumiból készült labdával játszottak. A mindkét nembéli fiatalság egymás iránti érdeklődése elsősorban a serdülőkor idején erősödik fel. Az együttlét lehetőségeit keresik leplezve vagy bevallatlanul a hétköznapok során is. E formálódó egyéni- és csoportkapcsolatok esetében a lányok közösségeinek hivalkodást is kifejező, nyíltszíni játékai igencsak vonzzák a fiúkat. „Legényke korunkban, ugy 14—15 évesen már erősen figyeltük a lányokat, válogattunk közöttük, de tudtuk, hogy azok is lesnek ránk. Ahogy a régi öregek mondták: egymásra vetettük a szemünket. Persze, hogy kilestük az alkalmat a beszélgetésre meg a találkozásra. Meglestük, hogy ezen vagy azon az estén hol lesznek a hozzánk valók. Úgyhogy előbb a kocsmában mulatozgattunk, aztán mentünk csak a kapu elé vagy be az udvarra, onnan a házba." Ez a kísérgetés, leselkedésnyilvánult meg a legények egy-egy néha durvának is tűnő, merész tréfájában. „A legények téli este vagy éjszaka idejében huncutságból egy széles és lapos kővel körbedörzsölték a ház falát, amitől erős búgó vagy surrogó hang keletkezett. A házban levők rémülten szaladtak ki, de addigra a legények már elszaladtak mind." ,,Ha kitudakolták valahogyan, hogy alany a ház melyik részében alszik és hogy egyedül van-e, akkor egyesek belopóztak hozzá és álmában kitakarták. Azért olyan nagy bátorság nemigen kellett hozzá, mert sosem a szobában, hanem a külső ajtóhoz közeli helyen aludt." A férfiak a hétköznapok során az esti idő egy részét a kocsmában töltötték el, többnyire nem is az ital kedvéért, hanem a hasonló korúakkal való kapcsolattartás igénye miatt. Beszélgetéseik során mind az egyéni problémák, mind pedig a közös érdekű, kifejezetten férfiak döntését igénylő dolgok is szóba kerültek. Akadt, hogy amikor téli késő délutánokon már különösebb tennivalót nem találtak, összejöttek a komák egyikük házánál. Bor vagy pálinka és könnyű harapnivaló kíséretében a kocsmaihoz hasonló, néha bizalmasabb témákat is szóba hoztak, elgondolkodtak fölöttük. Ünnepek környékén egyáltalában nem, vagy alig jártak ki nagyobb dologra (pl. erdőmunka), így akár éjfélig is együtt maradhattak. TÁRSASMUNKÁK ÉS ÖSSZEJÖVETELEIK A családi munkamegosztás során említettük azokat a főbb tevékenységeket, amelyek egy része jól elkülöníthető a nemek és életkorok szerint. A hétköznapi és többnyire a családi gazdaság stabilitásának érdekében mindenkor elvégzendő munkák mellett azonban voltak olyanok is, amelyeket társas jellegűeknek nevezhetünk. Itt és most azokra a munkavégzés meghatározta társulásokra gondolunk, amelyek Pusztafaluban is előfordultak, emellett körükben a játékra, szórakozásra is alkalmat adtak. A kenyérgabona szükséglete már hosszú emberöltőkkel ezelőtt kialakította a hegyvidéki Pusztafalu gazdasági életében egy rendszeresen visszatérő sajátos munkatársulást, a kepearatásX. Mindig később és kis területen érett be itt a többnyire rövid szárú búzafajta. A kepésgazda (első kaszás) vezetésével nyaranta Abaújvárra, Sárospatak és Szerencs környékére. Szobhomokra vagy Alsó- és Felsőregmecre, majd később a Hernád22* 339