Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dám László: Település, lakóház és házberendezés a Zempléni-hegyvidéken

14. kép. A tetőfedő anyagok elterjedése a századfordulón A = zsúp, B = zsindely, C = cserép, pala, bádog A kőépítkezés alapanyagának beszerzésére két mód is kínálkozott. Egyrészt csaknem minden falu határában található olyan kisebb-nagyobb kőfejtő, kőbánya, ahol ezt az építőanyagot könnyen és olcsón beszerezhették,

2 8 másrészt fölhasználták a határban, sőt még a szántóföldön is könnyen gyűjthető hulladékkövet. Ez utóbbi kétségkívül olcsóbb, de jóval fáradságosabb, inkább csak a szegényebb réteg kényszerült erre a beszerzési módra. A természetes, szabálytalan alakú köveket minden faragás nélkül, sűrű agyagsárral ragasztották össze.

2 9 A vert- és a vályogfal jó minőségű, igen kötött agyagból készült, amely kiszáradva csaknem sziklakeménységűvé vált. Az itt alkalmazott építési technikák azonosak az ország más területeiről ismertetekkel.

3 ° Bármilyen falazatot is alkalmaztak, az építkezés minden esetben az épülő ház helyének előkészítésével kezdődött. Mivel igen gyakran olyan terepfelszín állt az építők 28. ROMÁN János 1965. 23. 29. GÖNYEY Sándor 1939. 124. 30. BAKÓ Ferenc 1978. 36-38. 79