Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében

3. kép. Gally fa hazaszállítása karfás szekéren. Regéc. 1979. Peter csak T. felv. A hegyvidék asszonyai tavasszal és ősszel jártak az uradalmi erdőkbe napszámba. Csemeteültetésnél, erdei utak tisztításánál alkalmaztak női munkaerőt, férfiak ritkán vállaltak ilyen munkát. Faértékesítés. Kereskedelem a tűzifával, szerszámokkal. A Zempléni-hegység lakóinak egyik jövedelmi forrása volt a közbirtokossági és vásárolt erdőkből származó fa értékesítése. A fából nagyon keveset tartottak meg saját célra, jelentős részét fában szegény vidékekre hordták tüzelőnek, szerszámfának, illetve épületfának. Az élelmes hegyvidéki nép saját tüzelőjét rendszerint a jog szerint járó fán felül szerezte a közbirtokossági és uradalmi erdőkből. Szekérrel is hordták a tűzifának való gallyfát, s a falu közvéleménye ezt nem tekintette lopásnak. A tűzifát az udvaron csomóba rakva tárolták. Afavágatóhoz tartozott egy tuskó és a fűrész bak, melyen a vékony gally fát az asszonyok is felvágták. A faértékesítésnél legáltalánosabb az egy méter hosszúra vágott ölfa tűzifaként való eladása volt. A fáért néha a vevők jöttek, rendszerint azonban a helybeliek vitték saját vagy fogadott szekéren. Községeink fakereskedelme kétirányú volt. Mogyoróska, Regéc, Fony, Árka lakói a Hernád-völgy falvaiba, Szerencs környékére hordták a fát, a háromhutaiak a Hegyalja városaiba és a Bodrogközbe jártak.

39 A faeladás célja a 39. Vö.: SZABADFALVI József 1962-63. 119.; ifj. BARTA János 1977. 85-86. A fakereskedelem a hegyközi falvakra is jellemző. Onnan főleg a Bodrogközbe, ritkábban a Tiszántúlra jártak, legtöbbször azonban az újhelyi piacon értékesítették a fát. (PETERCSÁK Tivadar 1978. 25.). 54