Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

A családok idősebb és fiatalabb tagjai ősz végétől április elejéig jártak ölfát vágni az uradalmi erdőkbe (Károlyi- és Forgách-birtokok). Egy köbméter fa kitermeléséért az 1910—20-as években 80 fillér járt. Közösen látták el a teheneket és a lovat, vágták a secskát, hordónak való dongát készítettek, amit Tokaj és Miskolc felé elfuvarozva értékesítettek. Az iskoláskor előtti években mind a fiú, mind pedig a lánygyermekek egyöntetűen a házivászonból készült kis ingben, a viganóban voltak. Lábukon télben bocskorka volt, ami posztóból vagy belül rongyvarratos bőrből készült. Hat-hétéves korban az egyágú borsós gatyát viselték, felette a csípőig érő kis inggel. A fiúk már az iskolai évek elején felhúzták kétszárú nadrágjukat, a lányok pedig szoknyában és egyszerű blúzban jártak. Az öltözködés szempontjából is jelentős állomásnak számított a 12 éves korban történt cendurázás (konfirmálás), amely a serdülőkorba érkezést jelentette a húsvéti úrvacsorában való részesüléssel együtt. A fiú ekkor kapott zsinóros vagy fecskefarkos kalapot, ami mellé később mályvát vagy rozmaringot tűzhetett. Ez alkalomra kapta a leány is első, „igazán új és tiszta fehér" ruháját. Noha már előbb is lyánkásan öltöztek, ezután még inkább így viselték magukon kötelező érvénnyel. A férfiak hétköznap vászon inget hordtak és vastag, négynyüstön szőtt vászonból szabott nadrágot. Az 1910-es évek végéig a régi viselethez tartozott a lajbi is. Nők szőtték és állították össze maguk részére is az inget, de az első világháború után a blúz- és ruhaanyagot inkább Sátoraljaújhelyben szerezték be.

7 Férfiaknak lábbeliként a bokáig érő fatalpú bakancs, csizmaszárból elbontott bocskor, meg szandálféle volt. Dologidőben a nők is főleg csak bocskort húztak a harisnya vagy zokni nélküli csupasz lábukra. Az idősebbek inkább a korábbról megmaradt, többszörösen foltozott ruhadarabjaikat viselték. b. Mind a hétköznapi, mind pedig a később említendő hétvégi, ünnepi játszó- és szórakozási alkalmak fő résztvevői és egyúttal mozgatói a fiatalság korcsoportok szerint megoszlott társaságai voltak. A mindennapok kora esti, de gyakorta éjszakába nyúló közös, vagy elkülönült csoport élete Pusztafaluban is jól megfigyelhető volt. A konfirmálást már egyértelműen a felnőttkor irányába tett első, a falu által is tudomásul vett kezdeti lépésnek tekinthetjük. Másik ilyen lényeges fordulópont szerepét játszotta korábban mindkét nembéli fiatalság tagjainak életében, további pozíciójuk számára a legény-, illetve a leányszentölés. „A legénynek szentölés a bálban történt, amikor az idősebbek fölemelték a közéjük kérezkedettet. A legény ott helyben keresztapát és keresztanyát választott. Ezeknek ő fizetett 1—1 liter bort. Olyan is megesett, hogy keresztanyának az akkori szeretőjét kérte meg!". „Sok esetben a bálban tartották meg a szentölést. Ketten megfogták a legényt, bevittek egy hordót és ahhoz verték a seggit. Ezután a megszentölt fizetett fél-félliter pálinkát a csapatnak. Tetszése szerint keresztanyát meg keresztapát választott." „A legényszentelésre a társaságban nálunk 18 éves korunkban került a sor. Suhancnak Húsvétkor avattak a kocsmában. Utána bármikor járhatott oda. A szenteléskor a legény keresztapát választott magának, aki egyidős barát, 7. A hagyományos viselet és változásainak részletes ismertetését adja GÖNYEY Sándor 1939. 119-141. 22 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 337