Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

A CSALÁD TAGJAINAK HÉTKÖZNAPJA - EGYÉN ÉS KÖZŐSSÉG a. A családon belüli (nemek és életkorok szerinti) munkamegosztás rendje Pusztafaluban is mindenkor meghatározta tagjainak elsődleges tevékenységi körét, ezen túlmenően pedig lehetőségeiket. Az évszakoknak megfelelő és szükséges munkát mindig a család feje, a gazda osztotta ki — még családos fiainak is. Bár a századfordulón már csak egy-két nagycsalád élt a faluban, sokszor a széttelepült, önállóvá vált családrészek tagjai egy konyhán étkeztek mégis.

6 A házimunkákat a legidősebb asszony, a nagyanya irányította, s a család közös pénzét csak ő és férje kezelte. Ez a rend az étkezésnél is megnyilvánult, mert pl. a húst mindig a legidősebb ember osztotta szét, kezdve a sort a férfiaknál. Hétköznapokon a bőségesebb étkezés csak az embereknek járt, akkor is főként nehéz munkavégzés kezdete előtt vagy inkább az után. A családtagok alvásának módja és helye szintén eltérő volt. A legények vagy a padláson, vagy a tavaszi és őszi hidegben ungvári gubájukba takarózva a ház közvetlen közelében feküdtek. A lányoknak mindig volt helyük a házon belül éjszakára, vagy ágyban, vagy pedig a karosládán. A házastársak egy ágyban aludtak kezdettől fogva, sokszor maguk közé véve a kicsit is. Napközben az egy év körüli kisgyermek helye a konyhában vagy az udvarra kiállított ülőkében volt, de a közelében mindig tartózkodott valaki. A nagyobbak rongyból varrott labdát kaptak kézhez, amit az anya a marháról lekefélt szőrrel tömött ki. Az apa kis szánkót vagy szekeret faragott a kisfiának, a kislánynak anyja rongybabát varrt. Játékot nemigen vettek, csak apróságot (pl. cukorkát) a kassai vagy az újhelyi vásáron. A kisgyermekek télen a faragott korcsolyával sikárlóztak a nagyobb tócsák és a patak jegén. Jó időben főleg az udvaron, valamint a falu egy-egy utcai részén játszottak fogócskát vagy bújóst. Az iskolások gyakran már a család munkájában is részt vettek. A kisleány törölgetett és enni-inni adott az aprójószágoknak, míg a fiú többedmagával a marhákra vigyázott. A ház, az udvar végében kis kaszával gyakorolta, utánozta a felnőtt mozdulatokat. Az iskolás korban levők őszi délutánonként csoportosan jártak az erdőre makkot szedni, amit tanítójuk gyűjtött be és adott el. Árából labdákat, sporteszközöket vásárolt (20-as, 30-as évek). A gyerekek megcsapolták a nyírfát és ennek levét, a viricseX megitták vagy edényben hazavitték. Fiúk kedvtelése volt a madárfészkek kirablása; a fiókákat megkopasztották és megsütötték. A leány 13—14 éves korában már kijárt kapálni, munkája egyre gyakrabban akadt a házban és a ház körül (vízhordás, seprés, takarítás, néha a marhák gondozása is). A suhanc körülbelül 14—15 éves korától kezdett kaszálni, de akinek az apja még bírta, annak legényfia inkább 17-18 esztendősen vette át ezt a munkát. A különböző fogásokat: a fenést, a kaszálás ritmusát az apa már előbb is mutatta a fiának, aki ez idő tájt kapálni járt, gondozta az állatokat. Erejétől függően akár 15—16 évesen szánthatott, néhány esztendővel később pedig önállóan vetett. Mikor már tökéletesen tudott kaszálni s bírta a munkát hajnaltól estig egyhuzamban, akkor indult el ő is a falubeli részesaratókkal a Bodrogköz és az Alföld vagy a Hernád vidékére. 6. GÖNYEY Sándor 1939. utal a pusztafalusi és a hegyközi építkezés anyagaiban bekövetkezett változások és a családszerkezet összefüggéseire. - Vö. SZENDREY Ákos 1939. a házközösségre vonatkozó megjegyzésekkel. - Vö. még SZABÓ László 1968. 336