Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Nádasi Éva: A búcsújárás szokásai Mogyoróskán

egyház és a népi kultusz közötti kapcsot jelentik. Az egyházhoz kapcsolódnak annyiban, hogy a papok, apácák alapították őket, liturgikus megnyilvánulásaikban ugyanakkor helyi szokások szerint alakult ájtatossági formák is vannak. Népi igényt elégítenek ki azzal, hogy elsősorban közülük kerülnek ki a bücsüvezetők, az előimádkozók, ill. hogy részt vesznek a népi imádságok, énekek terjesztésében. 3. A búcsú hiedelmi kultikus vonásaihoz tartoznak a csodák, a jelenések, a legendák, a fák, a források tisztelete, a fogadalmi rongyoknak, a szentelményeknek, ill. a legkülönbözőbb dolgoknak tulajdonított óvó és védő funkció, valamint az ember- és állatgyógyítás vonatkozásai. Az offerálásnál. pl. kultikus maradvány a varangy alakú viaszforma, amely az anyaméhet jelképezi. A hiedelmi anyaghoz tartoznak a búcsúval kapcsolatos babonák, ezek azonban még nincsenek összegyűjtve.

1 7 4. Végül az életfunkciók szempontjából a következő megállapítások tehetők. A búcsú két alapvető típusában az életfunkciók egészen különböző módon jelentkeznek. Míg a falusi búcsúban előtérbe kerülnek (evés, ivás fontos szerepe), addig a nagybúcsúban a vallási extázis következtében szinte teljesen háttérbe szorulnak. A nagybúcsúban aludni keveset tudtak, a külső körülmények, ill. a belső feszültség következtében. Mosdásra, tisztálkodásra sem sok lehetőség volt. Az étkezésnél is hasonló a helyzet. Általában a magukkal vitt hideg élelmet fogyasztották el, de sokszor előfordult, hogy teljesen elfeledkeztek az evésről. A liturgikus szabályok is korlátozzák az evést, ill. ivást (pl. áldozás előtt). Gyakran, hogy hatásosabb legyen a bűnbocsánat elnyerése, fogadalomból étlen járták meg a búcsút. A szeszes ital fogyasztása tulajdonképpen tilos, italos embernek nem szabad a templomba lépnie. Ennek ellenére, mint tudjuk a szentes búcsún sem tartották be ezt a szabályt. A búcsú tartalmának, jelentőségének változása részben már a leírásból is kiderült. A formai változásokon túl részben tartalmának, részben funkciójának változása is megfigyelhető. A hangsúly - különösen a fiatalabb korosztály esetében - a vallásos áhítatról, a lelki elmélyülésről, a társadalmi, szórakoztató jellegre került át. Ez a változás elsősorban a szellemi horizont kitágulásával, a világnézeti neveléssel, társadalmi-gazdasági formáció átalakulásával függ össze, s az eltolódás okait is ebben kell keresnünk. Mogyoróskán az országos formáktól való eltérést nem találtam. Ennek oka abban rejlik, hogy a búcsújárás szokásai nem etnikumhoz, tájegységhez, hanem a katolikus vallás egészéhez kötődnek, így lényegében országosan ugyanazok a jellemzőik. Eltérés csupán a különböző templomi szentek tiszteletében a kegyhely legendájában, illetve némileg a hiedelemanyagban jelentkezik. 17. Erre vonatkozólag egy adatot találtam: „Midőn a székely ember valamely szomszéd helységnek védszentje napján búcsúra megy, sokért vissza nem tekintene, és csak azért nem, mert azt hiszi, hogyha visszatekint, nem nyer búcsút." WLISLOCKINÉ. DÖRFLER Fanni 1895. 40-49. 332