Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Nádasi Éva: A búcsújárás szokásai Mogyoróskán

helyről, otthon pohárba tették, s a következő búcsúig tartogatták, majd elégették. Eldobni nem volt szabad, mert ez is szentelménynek számított. Hazatérés után elmesélték a látottakat-hallottakat, megtisztult, megkönnyebbült lélekkel tértek vissza az élet megszokott kerékvágásába. A búcsúsok másnap reggel 7—1/2 8-kor köszönő misén vettek részt. A búcsú tehát a szokásos életritmusból való kizökkenést, új információkat jelent, élményt, amelyre sokáig emlékeznek, sokat emlegetnek, emléktárgyait hosszú időn át megőrzik. A búcsújárásnak több lelki indítéka van, melyeket elemezve feltárul a népi vallásosság több sajátossága. Legelőször a népi vallásosság közösségi igényét kell megemlítenem Megfigyelhető ez pl. abban, hogy az egyházi istentiszteletek közül a nép az énekes misét helyezi előtérbe, ahol a közös éneklés, hangos könyörgés e közösségi igény kielégítése. Még inkább vonatkozik ez a búcsúra, amely a nép vallásos érzelemvilágának e vonását legszemléletesebben fejezi ki. Döntő motivációja a búcsújárásnak az, hogy a nép vonzódik életéhez, környezetéhez jobban igazodó megnyilvánulások felé, s ezt csupán a hivatalos egyházi liturgia nem elégíti ki. Szereti a spontán megnyilatkozásokat, az egyéni kezdeményezéseket, és ezeknek az igényeknek megfelelően a környezetében levő helyekhez elképzelt, csodás eseményeket köt, amelyek a hivatalos istentiszteleten kívüli külön áhitatosságra adnak alkalmat. így a vallásos élményeinek körébe von olyan dolgokat, jelenségeket is, amelyek egyébként kívülrekednének ezen. Az indítékok között szerepel az ismeretlen, különös, s nem mindennapi utáni vágy. A falujához, földjéhez kötött parasztember a búcsújárás alkalmával elszakad megszokott környezetétől, életmódjától, gondjaitól: új emberekkel, tájakkal ismerkedik meg, híreket hall a világról, másfajta életeket lát maga körül. Mindez legalább akkora élményt nyújt számára, mint a mai modern embernek egy külföldi utazás. A búcsújárásban megnyilatkozik a néplélek költő hajlama is. A legendák, csodák világában, távol a gondoktól, a mindennapoktól ráfelejtkezik a táj szépségeire, a sokszínű idegen forgatagra. A kegyhelyen Isten közelében érzi magát, akitől énekelve-imádkozva földi létének enyhítését, a búcsúnap örömeinek meghosszabbítását kéri. A búcsújárás okai között külön hangsúlyt kap a segítségért, a meghallgatásért való könyörgés. A hála és a tisztelet mind valamiféle bensőséges kapcsolat kialakítását segíti elő Isten és ember közt. Hitük szerint Isten itt nem megközelíthetetlen büntető-sújtó hatalom, hanem kegyelmes segítő atya, aki szánva bűnös, esendő létüket felemeli őket. E kegyelem megnyilatkozásai a csodák, jelenések, azok a csodálatos körülmények, melyek között a kegyszobrok, képek előkerülnek, források felfakadnak, bénák meggyógyulnak, vakok visszanyerik látásukat. E helyen enyhülnek a kínok, orvoslásra találnak a bajok, meghallgatásra a könyörgések. Ez a hely, ahol — legalább lélekben — támaszt, vigaszt, biztatást, segítséget kapnak, ahol a bőven patakzó isteni kegyelem nyújtja számukra mindazt, amit a társadalomtól nem kaptak meg. A motivációk között fontos helyet foglal el a teljes búcsú, a bűnbocsánat elnyerésének indítéka. A búcsú tulajdonképpen vezeklés. A búcsújárt ember feloldozást nyert, s megtisztulva, megkönnyebbülve tér haza. így a nép szerint a búcsú igazi tartalma a kegyelemben való részesülés. A középkor dekadens korszakában ez volt a búcsújárás fő motiváló tényezője, jellege pedig a feloldozást célzó önkínzó vezeklés. Később ez mérséklődik, s az egyház megelégszik az imádságokkal, a bűnbánattartással, mint kirótt peniten329