Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Nádasi Éva: A búcsújárás szokásai Mogyoróskán

nagymisét a templom előtt tartották, melyen minden processzió részt vett. A processziók számára külön mise nem volt. Havalaki miséért fizetett a papnak, az azt később végezte el. Élő- és halotti misét is rendelhettek. Egy mise ára 30—70 forintig terjedt. A legdrágább a pannahidás mise, azaz a halotti megemlékezés volt. Napközben, aki csak tehette, egyénileg vagy közösen a templom védőszentjéhez fohászkodott betegekért, halottakért, az otthonmaradottakért, segítségért, oltalomért: „Könnyező Szűzanyám légy menedékem!" — hangzott fel kiáltásként, zokogásként vagy sóhajként a mondat. Máriához azért imádkoztak, olyan gyakran és szívesen, mert hitük szerint a sokat szenvedett népet a Szűzanya oltalma mentette meg a pusztulástól. A legenda szerint a pócsi Madonna az első világháború előtt, az ország feletti bánatában könnyekre fakadt, azóta nevezik Könnyező Szűzanyának.

1l A búcsú nagy eseménye az érintkőzés, vagyis a kegyképhez való járulás. A lépcső tetején, a Mária-kép előtt két pap áll. Az egyik a pócsi Szűzanya képének kis méretű másolatát tartja kezében, amit a képhez érint, majd csókra nyújt a népnek. Érintkezésre az emberek magukkal viszik az új imakönyvet, feszületet, amit szintén a kegyképhez érintenek, hogy az is áldott legyen. A máriapócsi búcsú jellegzetes szokása az offerálás. A templom környékén levő árusoktól a segítségért könyörgő, áldást váró emberek viaszból készített apró kezet, lábat, fejet, házat, jószágot stb. ábrázoló figurákat vásárolnak, s ezeket Mária oltárára teszik. Közben halkan elmormolják kívánságaikat, kérelmeiket. Ez a szimbolikus felajánlás egyben a templomnak adott ajándék is, mert az offerekből később gyertyát öntenek. Az emberek általában 4—5 figurát vesznek. A figurák háború előtti ára egy-két krajcár volt. Pócson nemcsak viaszból, hanem nemesfémből készített offerek is vannak, amik szintén a templomnak adott ajándékokat képezik. A hívek ékszereket is adományoznak, amelyeket a kegyképre aggatnak.

12 A búcsú színes forgatagához tartoznak a különféle árusok, bazárosok, szórakoztató bódék, ételárus sátrak, a körhinta és a céllövöldék. Az árusok, a mesterek a közeli falvakból, városokból érkeznek a búcsúba. Sok mindent lehet ilyenkor kapni: mézeskalácsot, játékokat, szentképeket, olvasót, keresztet, szentszobrokat stb. Ezeknek megszabott áruk volt, alkudni így nem nagyon lehetett. A rózsafűzérre nem is volt szabad, mert akkor az ima érvényét veszítette. Az otthonmaradottaknak mindeki igyekezett valami ajándékot vinni. A felnőtteknek szentképet, olvasót, imakönyvet vettek, a gyerekeknek ostort, száj muzsikát, cukorkát, a lányoknak nagy mézeskalács szívet, láncot, hajtűt, fésűt és „keresztkét". A búcsúfiát sokáig őrizgették, a mézeskalács szívet a tükör elé tették, vagy a karácsonyfára akasztották. A búcsúban nem11. A kegyhely legendáját Mogyoróskán a következőképpen ismerik: Volt ezen a vidéken egy forrás, ahova egyszer egy kocsis itatni ment. A lova nagyon megijedt, hirtelen hátrahőkölt. A kocsis felnézett, és nagy fényességet látott. Ijedtében ostorával odacsapott, azóta Mária szeme alatt ott az ostor nyoma, mert ő jelent meg a fényességben. Később erre a helyre templomot építettek. A kegyképet néhány év múlva elvitték Prágába, de az visszaszállt. Majd másodszorra is elvitték, s azóta csak másolata van Máriapócson. A forrás azonban ma is megvan, az emberek isznak belőle, mosakszanak benne, vizéből haza is visznek. 12. Mint ahogy az egyik adatközlőtől értesültem, „A 14-es háború előtt meg is lopták a kegyképet, de az aranykoronát nem tudták fejéről levenni." 327