Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Bartha Elek: A szentelmények szerepe Komlóska néphagyományában

papírba, zsebkendőbe csomagolva hazaviszik. Otthon azok részesülnek belőle, akik nem vehettek részt a szentmisén, de hatásosnak tartják a beteg vagy félős gyermek nyakába kötve is. Van, aki a jószágnak is ad belőle (szarvasmarhának), de ezt senki sem vallja be. Több alkalommal kérik a papot az útrakelők megáldására. Részesülnek benne a búcsúsok, akik Máriapócsra mennek, de gyakran kérik a bevonulás előtt álló kiskatonák is. Hárman-négyen összefognak, s a bevonulás előtti estén szentmisén vesznek részt, amelynek végén megkapják az áldást. Ugyancsak gyakran kérték ezt az áldást azok, akik Amerikába utaztak gyermekükhöz vagy testvérükhöz. A tanév kezdetén kerül sor az iskolás gyermekek megáldására. Ennek időpontja a szeptember előtti utolsó vasárnap, amikor a szentmisét is a diákokért ajánlja föl a pap. Az áldás szertartását a szentmise után végzi. A hivatalos szentelményeken kívül a népi közösség számára szentelmény-szerepet tölthet be számos egyéb tárgy is, amely valamilyen kapcsolatba került az eucharistiával. Szentelményként alkalmazzák, bár mágikus módon a templomi szemetet, stb, de szentel meny szerű szereppel ruházzák fel a templomi kelyhet is, amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak. Fejfájás vagy egyéb betegség esetén előfordul, hogy a papot megkérik, érintse meg vele a beteg fejét. Szentelményszerű szerepet tölthet be alkalmanként az olvasó, az imakönyv, vagy egyéb vallásos könyvek, nyomtatványok. Mindezeket eltemetik a halottal együtt, de hogy ez nem pusztán a kedves tárgy eltemetése tulajdonosával, mutatja az, hogy ha a halottnak nem volt imakönyve, vesznek egy újat, és azt temetik vele. * A katolikus szentelmények mindmáig jelentős tényezői maradtak a népi vallásosságnak. Külső, dologi jellegüknél fogva jól megfeleltek a parasztság vallásos és gyakorlati igényeinek, s alkalmazásuk ma is fontos mutatója lehet egy paraszti közösség vallásosságának, méginkább a vallásosság hagyományos formájának. Az urbanizáltabb közösségekben országosan megfigyelhető a szentelmények szerepének nagyarányú csökkenése. Ez nem arányos a vallásosság mértékének csökkenésével, hanem főleg a vallásosság megváltozásának, egyszerűsödésének függvénye. Ugyancsak ide vezet a parasztság életritmusának megváltozása is; az egyházi ünnepek munkahelyi és otthoni munkával töltése, a háztáji munka fel torlódása s az ezzel fellépő időhiány, amely megnehezíti a szentelésen való részvételt, a szentelésre szánt dolgok beszerzését. A szenteltetés így nagyrészt az idősebb korosztályra marad. Mivel pedig a liturgiában való részvétel nem érdektelen a szentelmények hittel való felhasználásában, ennek hiánya a szentelmények iránti közömbösséghez vezet. Joggal kereshetjük tehát a vallásosság hagyományosabb, archaikusabb formáját az olyan közösségekben, ahol a szentelmények máig is eleven tényezői maradtak a vallási életnek, s széles körű felhasználásuk az egész közösségre kiterjed. Komlóskán minderre még a múlt század végének állapota jellemző, némi változás csak a felszabadulás utáni évtizedekben tapasztalható. 317