Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

változó előírásokat és tilalmakat jelöltük. Ezzel szemben szokáseseményeknek a meghatározott szituációkhoz kapcsolódó erősebben formalizált, szertartás jellegű cselekményeket tekintettük. Ezeket a meghatározásokat természetesen csak az adott anyag vonatkozásában tekintjük relevánsaknak, s ezekkel kapcsolatban szó sincs semmiféle elméleti általánosításról. A családi élet szokásainak leírása során a néprajzi szokáskutatás mindig ezzel a hármas rendszerrel találja magát szemben. A szokáskutatás nem biztosíthat elsőbbséget, nem tulajdoníthat nagyobb jelentőséget ezen tényezők egyikének sem, mivel azok minden esetben együttesen jelentkeznek. Aligha elfogadható gyakorlat tehát a keresztelő, a lakodalom, vagy a temetés leírása, elemzése. Minden esetben egy folyamatról, az emberi élet folyamatáról van szó, s ennek a mindennapi életnek

13 vannak úgy a közösség, mint a család és az individuum számára különösen fontos pillanatai. A mindennapi életet, a közösségben, a csoportban való élést a viselkedési szabályok irányítják, amely szabályok a kultúra legbensőbb érték- és normarendszerének a kifejeződései, de egyben irányítói, alakítói is. A mindennapi élet folyamatának azonban vannak olyan pillanatai, szituációi ezek az ünnepek — amikor más, különleges cselekvésekre is szükség van. Ilyenkor nem elégséges a látensen jelenlevő viselkedési szabályok betartása, az érték- és normarendszer implicit jelenléte, hanem szükség van ezek nyomatékos kiemelésére, kifejezésére. A kultúra belső érték- és normarendszere azonban nem jelentkezik közvetlenül a szokáseseményekben; valamiféle közvetítő eszközre, rendszerre van szükség. Ezt a közvetítő szerepet töltik be a szimbólumok.

14 A cselekvések szimbolizmusa az a transzformációs eszköz, amely az értékek és a normák mély struktúráját a szokásesemények felszíni struktúrájává alakítja át. A szimbólumoknak ilyen transzformációs eszközként való működésére számos példát találunk korábbi leírásainkban. Gondoljunk csak a születés, a keresztelő szokáskörére! Ezeknek a szokáseseményeknek a lényegét a fizikai élet, a csoportban elfoglalt társadalmi egzisztencia és az egyéni önmegvalósítás, illetve ezeknek a tényezőknek a biztosítása és megvédése jelenti. A konkrét szokáseseményekben ezek a jelentéstartalmak természetesen csak szimbolikus formában vannak jelen. Ugyanakkor a szokáseseményeket nem lehet azonosítani a szimbolikus cselekményekkel. A leírásokban pontosan megfigyelhető, egy adott szokásesemény keretein belül megtalálhatjuk a viselkedési szabályokat és a szimbolikus cselekvéseket, azaz e két fogalom nem egymással szembenálló, hanem egymást kiegészítő jelenségekre utal. A családi élet szokásainak egyik legfőbb sajátossága ez a tény (ami így ebben a formájában pl. a kalendáris szokásokra már nem jellemző). Tehát a családi élet szokásainak keretein belül a mindennapi élet viselkedési szabályai és az ünnepek szimbolikus cselekvései nem negligálják egymást, hanem összekapcsolódnak. Ennek az összekapcsolódásnak a lehetőségét pedig a hiedelemrendszer, a hiedelemrendszer működése biztosítja. A szocializáció folyamatának ugyanis éppen az az egyik legfontosabb feladata, hogy a különböző minőségű tudati jelenségek egymásra vonatkoztatásának ké13. A mindennapi élet fogalmának itt elsősorban az elméleti vetületéről van szó. Vö. HELLER Ágnes 1970. 14. A szimbólumok elemzése különösen a rítuskutatásban ért el magas szintet. Vö. DOUGLAS Mary 1970.; 1975. 308