Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken
11 lagos ritkasága. Akár a palóc területek, akár a környező szláv néprajzi csoportok ide vonatkozó szokásaira gondolunk jelentős az eltérés. A másik szembeötlő, vidékünket jellemző tény, hogy a családi élet említett ünnepei kevésbé ünnepélyes mozzanatai az életnek, mint más területeken. Ezeknek a tényeknek számos oka lehet, mi azonban csak néhány szempontra hívjuk fel a figyelmet. A történelemből közismert tény, hogy Északkelet-Magyarország és ezen belül az általunk vizsgált terület is a gazdaságilag-társadalmilag fejletlenebb, azaz a szegényebb országrészek közé tartozott. Ez a tény — számos közvetítő eszközön keresztül, illetve azok segítségével — a szokásrendszer működésében is kimutatható. Ez az összefüggés a legközvetlenebb módon a kultúra „reprezentációs szintjében" mutatkozik meg. Azaz az általunk rögzített anyag ,jellegtelensége" nem jelent mást, mint a látványos, jelentésüket vesztett „reprezentációs" elemek hiányát. A nehéz gazdasági helyzet, a szegénység azt eredményezte pl. a lakodalmi szokások (de általában a családi élet ünnepeinek) az esetében, hogy csak a jelentéssel bíró, az „aktívan kollektív" szokáselemek maradtak fenn, csak azok működtek. Ezek a szokáselemek, szokásesemények azonban rendkívül szorosan kötődnek az adott közösséghez és képesek arra, hogy eredeti jelentésüket megőrizve az esetleges új szituációkhoz is alkalmazkodjanak. Vagyis az általunk vizsgált területen nagyobb a vizsgált szokásesemények állandósága, stabilitása — úgy időben, mint térben —, mint pl. a palóc vidékeken. Tehát ritkábbak az „ősi sajátosságok", a „helyi jellegzetességek". Az általunk vizsgált anyagnak — vidékünk vonatkozásában — éppen ez a viszonylagos egyöntetűség, hasonlóság a jellemzője. Azonban ez a viszonylag homogén jellegű szokásrendszer nagyobb intenzitással képes érvényesíteni, kifejezni és alakítani a közösség értékrendszerét, világképét, mint más „gazdagabb" szokásrendszerrel rendelkező közösségek esetében. Azt kell tehát mondanunk, hogy az általunk vizsgált terület családi ünnepeinek egyik legjellemzőbb sajátossága, ,jellegtelensége", illetve stabilitása. Ahhoz azonban, hogy a szokásrendszernek ezt a stabilitását jobban megvilágítsuk, némileg általánosabb szempontokat is figyelembe kell vennünk. Az anyagnak, akárcsak felületes áttekintése nyomán is azonnal világosan látszik, hogy a jelenségeknek három különböző — noha egymással kölcsönös kapcsolatban álló — csoportjával, azaz hiedelmekkel, szokáseseményekkel, és viselkedési szabályokkal van dolgunk. Felvetődhet a kérdés, milyen szempontok, kritériumok alapján különböztettük meg a jelenségeknek ezt a három csoportját. Az elméleti általánosítás igénye nélkül szólva, azokat a nyelvi formában megfogalmazott tudati tényeket tekintettük hiedelemnek, amelyek nem manifesztálódtak konkrét cselekményekben, szokáseseményekben, viszont implicit módon befolyásolták azokat. 12 (A hely hiánya miatt nem kívánok újabb példákat említeni, viszont utalok az előbbi leírásokra.) A viselkedési szabályok fogalmával a mindennapi élet folyamatát irányító, különböző tényezőktől (életkor, nem stb.) függően 11. Az idevágó kitűnő néprajzi monográfiák közül is kiemelkedik: KOMOROVSKY, Ján: Tradicná svadba u slovánov. Bratislava, 1976. 12. A hiedelemrendszer fogalmának természetesen számos más, teljesebb és pontosabb meghatározását ismerjük. A hiedelemrendszerrel kapcsolatos egyik legutóbbi összefoglalás, amely kitűnő tájékoztatást nyújt számos problémával kapcsolatban HOPPAL Mihály 1979. 20* 307
