Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

Régebben, amikor háromnapos volt a lakodalom, hétfőn éjjel, vacsora után volt a kontyolás, amely szokást újabban éjfélkor gyakorolják. Ilyenkor elvitték a menyasszonyt, hogy bekössék a fejét. A menyasszony háromszor öltözött át, először fehér, majd piros, végül fekete ruhát, kendőt öltött magára. A fiatalasszonyt a nagyvőfély vezeti be, előbb azonban kétszer vagy háromszor egy maskurás alakot, mórikát hoztak be. Amikor végre bevezették a fiatalasszonyt, előlépett a kérő násznagy egy tányérral a kezében és táncolni kezdett a menyasszonnyal. Azonban nem sokáig táncolhatott, mert a vendégek közül előlépett valaki, pénzt tett a tányérba, s táncolni kezdett a menyasszonnyal. A menyasszonytánc mindaddig tart, amíg a násznép pénzt rak a tányérba. Amikor már mind kevesebb a tányérba tett pénz, a vőlegény lép a menyasszonyhoz, néhányat fordul vele, s ezzel vége is a meny asszony táncnak. Főleg régebben fordult elő gyakran, hogy a sok vendég miatt a menyasszony nem bírta végig a táncot. Ilyenkor két vőfély felöltözött maskurának, s néhány tánc után felváltva járták a menyasszony helyett. A menyasszonytánc után már rendszerint igen fáradtak voltak a fiatalok, s elmentek lefeküdni. Természetesen ilyenkor is sokszor megtréfálták őket, pl. szétszedték az ágyat, hogy amikor belefekszenek, leszakadjon. Mogyoróskán csengőt erősítettek az ágy aljára, s ahányszor megmozdultak, az csilingelt. Sok helyütt tyúkot, kakast, babát, bölcsőt tettek az ágy alá. Néha az ágyba is tettek babát. A vendégeket további játékokkal, játékos szokásokkal szórakoztatták. Hívatlan legények leszedték, ellopták a kaput, s feltették a háztetőre, vagy elvitték a falu másik végére. A trágyadombra kitettek egy asztalt, arra valakit kiterítettek, mintha meghalt volna és a meszelővel beszentelték. Énekeltek neki, halotti beszédet mondtak felette. (Erre a szövegre azonban ma már sajnos alig emlékeznek, csupán néhány mondatos töredékeket sikerült lejegyeznem.) Egy asszony, vagy asszonynak öltözött legény csengőt kötött a lába közé, úgy ugrált, táncolt. A lakodalmat a hőrészés zárta le. Erre azok mentek el, akik nem voltak hivatalosak a lakodalomba, vagy nem tudtak elmenni, mert a közelmúltban meghalt valakijük. A hőrészésen részt vettek a családtagok és a két nász is. Ez már sokkal csendesebb mulatság volt, ettek, ittak, beszélgettek. A fiatalasszony számára az avatás zárta le az esküvői, lakodalmi szertartást. Ha más faluba vitték a leányt, még az esküvő napján megtörtént az avatás, ellenkező esetben azonban csak a lakodalom utáni első vasárnapon. A fiatalasszony ilyenkor a keresztanyjával ment el a misére, s bekötött fejjel utoljára még a leányok közé állt. A következő vasárnapon viszont már az asszonyok közé kellett állnia.

8 A lakodalom, a házasság gyökeres változást hoz a fiatalok életében. Ezen a ponton tulajdonképpen lezáródik a szocializáció, a belenevelődés folyamata, még inkább kötelező érvényűvé válnak a társadalmi viselkedés szabályai. A „kultúrába való behatolás" dinamikus folyamatát felváltja a „kultúrában való élés" statikus állapota, amely állapot csak az individuum halálával ér véget. 8. A közeli területek (Hegyköz, Bodrogköz stb.) kereszteló'i, lakodalmi szokásai között számos párhuzamot találhatnánk. Ezek részletes felsorolása helyett felhívjuk a figyelmet KOVÁTS Dániel szerk. 1971.; BODGÁL Ferenc 1966. 304