Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák
És ű bennhagyta a ruháját, a kabátját, és mintha menne ki vizelni. Akkor gyorsan felült a kocsira. Aszonta a kocsisnak, hogy: - Hajcs, hogy még a kerék se érje a fődet! Mikor hazaérkeztek, hát az első (ló), mikor fogta ki a hámbul, kibukott. Aszongya a naccságos báró: - Mi az János? Mi történt vele? - Méltóságos báró uram. Már félúton megdöglött a lú! - Hát akkor, hogy gyűrtünk vele haza? - Méltóságos báró uram! Amit én hajtok, annak dögölve is menni kell! 17. Murincsák Mihály is meg tudta állítani a kocsit, a lovakat. Stark Zsigmondnál szógált Szentmarján Murincsák. Egy Názán nevű ember, aki Starknál vót kocsis, vett tőle szénát. Nem akarta megadni a széna árát. Eccer találkoztak. Aszonta Murin csak: - Addig innen nem megy el a lovad, míg ide nem adod a pénzt! Ráütött a kalapjával a rúdra, és a lovak nem mentek sehova. Az erdész adta meg a pénzt, és kérte (Murincsákot), hogy engedje el, mert Stark neki jó embere. Akkor ráütött a kalapjával háromszor a rúdra, és aszonta: - Mennyen Isten hírivei! És akkor elengedte. Akkor a lú ment. 18. Murincsáknak az apja is olyan vót, hogy helybe maradt neki a jószág. Csinált egy kört, a botját leszúrta, és onnan nem ment sehova a jószág. Összefoglalásul megjegyezzük a következőket. A stílusból is megállapítható, hogy az Attiláról (1. sz.) és a tatárjáráshoz kapcsolt Rétiemberről szóló történet (2. sz.) irodalmi úton jutott a folklórba. 9 Elbeszélőnk egy bacsútól hallotta. Ez mondható Lehel históriájáról is (3. sz.), amelynek az elején Kinizsi Pálnak a kenyérmezei csata utáni állítólagos és emlékezetes mulatására ismerünk. 10 A Hunyadi Mátyás királlyá választásáról előadott és a természetfölötti erő beleszólását tükröző (a földobott korona Mátyás fejére száll) monda (4. sz.) szórványosan fordul elő a magyar néphagyományban. Népmeséinkben szintén föllelhető elbeszélői mozzanat Mátyás szerepeltetése nélkül, a névtelen mesehős pályájának csúcshoz érkezéseként. Szláv szomszédainknál még talán kedveltebb ez a Mátyás-monda, táji összefüggésben mindenesetre érdemes utalni kárpátukrán (ruszin) párhuzamára. 1 1 Gyakoribb az egytál ételből falatozás (kanalazás) szokásrendjére kioktató történet (5. sz.), amelynek általában pásztor (itt bacsú) az egyik és a rangrejtve vándorló 9. Attiláról néhány berögződött elbeszélő- és hiedelem-motívum országszerte fölbukkan, a bűvös kard föltalálásának mondája azonban korántsem mondható gyakorinak. Népmeséink állandó alkotóeleme, a csodás eszközök egyike a bűvös kard. — A zempléni táj őrzi a tatárok emlékét, a mocsárba rejtőzködés cselekedete sem elszigetelt hagyomány, de a Rétiember fölnevelődésének és visszacsalogatásának az itteni elbeszélése romantikus, kissé patetikus hangvételű. A folklorizálódott történetekről (mondáktól) idegen ez a stílus. 10. A Lehelhez kötődő kürtmondáról lásd: SOLYMOSSY Sándor 1929. 17-39. összegezése: A Magyarság Néprajza III. kötetének Monda c. fejezetében. (III. kiadás 174-176.). A kürttel való jeladás és így a szorongatott hős (olykor Mátyás király) felmentése előfordul népmeséinkben. 11. A mondakörhöz újabb folklóradatokkal és szakirodalmi tájékoztatással szolgál: FERENCZI Imre 1968. 11-27. 279
